fbpx

Mazda MX5 RF G160 teszt – klasszikus élmény modern köntösben

A kis bordó, morcosan aranyos tárgy ott várt a parkolóban. Már előtte álltunk, mikor a párom haját meglibbentette a tavaszi szellő, mely kis frissességet hozott az addig nyáriasan fülledt, májusi hétvégére. Tökéletes idő volt, a lemenő nap aranyhidat épített a Balaton két partja közé. Az utolsó, gyengécske, de annál látványosabb sugarak játszva futottak végig a karosszéria domborulatain. Az itt-ott szinte nőiesen kecses idomokat csak a tető hiánya törte meg, amit idő közben lenyitottam, hogy igazán ki tudjuk élvezni a nálunk lévő, vörös színben pompázó kabriót.

A csendet a part mellett nézelődő járókelők léptei zavarták meg a kavicsos sétányon, majd mintha egy olasz V8-as moraját hallottam volna a távolban – igen, ő is kihasználja a gyönyörű időt. Ezután én is beindítottam a motort, s hiába csak négyhengeres és kétliteres, ez cseppet sem szegte kedvem a továbbiaktól, semmi sem lehet hibátlan. Ez a sztori sem az, ugyanis eddig csak a képzelet szüleménye. „Hibátlanul” sikerült időzíteni a Mazda MX5 RF tesztjét, ugyanis míg sok mókát és élményt sejtetően egy szép, napos péntek délután hoztam el az autót a Sixt autókölcsönző Váci úton lévő irodájából, addig a következő két nap az időnként szemerkélő, néha-néha zuhogó, egyébként pedig sztenderd módon szitáló eső jegyében telt. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen, azonban így sincs okom lógatni az orrom, ugyanis megismerhettem több olyan fontos oldaláról is az MX5-öt, ami háttérbe szorult volna a folyamatos csapatás és szerpentinezés közepette.

A targa felépítésű RF verzió nagyjából két éve kapható a piacon. Vitathatatlanul csinos ebben a formájában a karosszéria, a klasszikus roadsternél még egy fokkal egzotikusabb is, ennek ellenére sokan az eredeti receptre esküsznek. Nem szeretnék vitatkozni velük, de tény, hogy vannak komoly érvek a keménytetős MX5 mellett: egyfelől, mint már utaltam rá, szuperszexi. Titulálhatjuk kólásüvegnek a formát a sárvédők gyönyörű íveinek köszönhetően, melyet lágy hullámként köt össze az övvonal. Talán nem is túloztam nagyot, csak ne állítson mellé senki egy C3-as Corvette-et, mert akkor oda az illúzió.

Ezt egészíti ki a klasszikusokat idéző tetőív, mely hosszan elnyúlik a C-oszlopon túl, holott a hátsó szélvédő közvetlenül az utasok mögött található, szinte függőleges helyzetben – már ha fel van húzva a tető. Az oldalablakok formája a legszebb Datsun Z sportautókat idézi, bár ez igazából csak egy ügyes trükk, ugyanis a fekete üvegrész valójában csak dizájn, ott nem lehet bepillantást nyerni az utastérbe.

A különleges karosszérián kívül a másik előnye az RF-nek, hogy minden körülmények között remekül használható, a keménytetőnek köszönhetően egész éves hobbiautó lett belőle. Így jóval kevésbé kell félteni hóban, fagyban, esőben, míg a vízcseppek kopogása így is erőteljesen, de inkább romantikusan, mintsem zavaróan hallatszik a beltérben. Tapasztalatból mondom – sajnos.

Minden érzékszervedre hat a Mazda vezetés közben. A nagy üvegfelületeknek hála a miniatűr beltérben sincs túlzott bunkerérzeted és könnyedén szemmel tudod tartani az utat, miközben belátod az egész autót a két szélén feldomborodó motorháztetőnek és a kiszélesedő farnak köszönhetően, mely izgalmas látványt nyújt a visszapillantó tükörből. A váltó határozott, rövid úton jár, a kormány közepesen kommunikatív, viszont nagyon pontos. A futómű hangolása nagyon el van találva, lehetővé téve ezzel a tökéletes országúti élményautózást és az élhető, nem túlzottan kemény városi közlekedést. Igazán éles kanyarokban kissé nagyobb oldaldőlést enged a vártnál, ami kicsit oldschool vezetési érzést is kölcsönöz. Nem mellesleg remekül érezhető emiatt, ha közeledik az autó a fizikai határokhoz. A kommunikáció ezen formája versenypályán talán kevésbé, ám közúti autózás közben hálás dolog tud lenni bizonyos helyzetekben.

A 2 literes, 160 lóerős motorról szokták mondani, hogy kevésbé pörgős, mint az olcsóbb és gyengébb 1.5-ös verzió, azonban arról csak halvány emlékeim vannak két évvel ezelőttről, így az összehasonlítástól eltekintenék. Viszont merem állítani, hogy nagyon szeret pörögni a 2 literes is, 4 ezer fölött érzi igazán jól magát, boldogan forog akár 7 ezerig. Közben határozottan és dinamikusan mozog az 1 tonnát éppen meghaladó gép, melynek durván 7 másodperc kell, hogy elérjen 100-ig. Ez már elég ahhoz, hogy nem csak kanyarokban, de az egyenesekben is boldogan mosolygunk. Az eső miatt leginkább az utóbbira volt lehetőségem, bár a nedves aszfalt gyakran csábított, hogy táncba vigyem a sperrdiffis MX5-öst, ami még száraz körülmények között is könnyedén kivitelezhető. Azt pedig majdnem elfelejtettem leírni, hogy a közel 500 tesztkilométer alatt (rengeteg autópályás és országutas szakaszt beleértve) 7.2 literes átlagfogyasztást sikerült mérnem. Parádé kérem, parádé, mi lett volna, ha egyáltalán nem nyomom neki?

Szinte lenyűgöző, milyen jól ötvözi az MX5 a modern technológiát a nagybetűs és analóg vezetési élménnyel. Az elektronika szinte bolondbiztos, még egy esőben nagy gázzal bevett kanyarból is kitörő lelkesedéssel tudunk kijönni a kitörő far mellett, nagyobb rutin nélkül. Az erősebb provokációt határozott gázelvétellel és gyors stabilizálással nyugtázza a rendszer. Rossz látási viszonyok mellett sikerült hasznát venni a holttér figyelő rendszernek autópályán is, a technika azonban városban jön jól igazán. A kis Mazdának óriási holttere van, hátsó oldalablakok híján még egy közepes méretű teherautó is úgy bújik meg féloldalasan mögöttünk, mint fekete párduc az éjszakában.

A kora reggeli 8-10 fokoknak hála az ülésfűtést is letesztelhettem, így a remek oldaltartást biztosító Recaro sportülések nem csak kellemesen, barátként öleltek át, hanem határozottan és forróan fogtak közre. Mindeközben élveztem a Bose hifi kiváló hangzását, mely még a fejtámlákban is tartogat hangszórókat az utasok számára. Ha pedig kedvem szottyant panaszkodni valamelyik barátomnak a rossz idő miatt, a hangvezérlés segítségével névbemondásra, mindenféle képernyőnyomkodás nélkül tudtam telefonálni. Sok okos kütyü és opció fér bele 1 tonnába is, ha nincs 4 méteres a szóban forgó jármű.

Bár pont a kis méret és a vele járó érzékiség miatt különleges az MX5, ez okozza részben a vesztét is. Ennél kevésbé praktikus kocsival még bevallom, nem találkoztam. A saját 924-esemet sem tartom nagy autónak a maga 4,2 méterével, de az egy hodály a Mazdához képest. Ha a kormány tetejére helyezed a tenyered, az ujjaiddal kopogtathatod a szélvédőt, miközben egy óvatlan nyújtózkodás közben simán bevered a könyököd az ajtóba, ami egyáltalán nem érdemli meg a fizikai bántalmazást, hisz igényesen fényezett elemekkel és bőrrel van borítva. Kesztyűtartó nincs, csak egy nagy tároló a két ülés között. Oda mondjuk rengeteg dolog befér, cserébe kifacsart citrom pozíciót kell felvennünk, ha hátra fordulva ki akarunk venni valamit. A 127 literes csomagtartó sem áldoz nagyot a praktikum oltárán, szóval bár néhány kisebb táska és szatyor betuszkolható, a legfontosabb útitársunk mindig a bankkártyánk és a tömött pénztárcánk lesz, utóbbi még kényelmesen befér a poggyásztérbe.

Második, vagy még inkább harmadik autónak tökéletes az MX5, nagybetűs hobbijárgány, de mondhatnám úgy is, hogy a „hétköznapi hősök és halandók szuperautója”. A 2 literes verzió RF változata ugyan már több, mint 9 millióba kerül, de ki ad újonnan ekkora élményt ennyi pénzért?  Ez még nem egy földtől elrugaszkodott összeg egy olcsón fenntartható kabrióért, ha pedig valaki sokallja, az várjon 5-10 évet és csapjon le rá féláron, vagy még olcsóbban.

Aki még így is drágának ítéli meg, vagy csak luxusnak tartja, hogy az év nagyobbik részében otthon parkoljon több millió forintja, annak sincs oka szomorkodni. A Sixt-nél ugyanis az átlagautók, családi egyterűek és luxusszedánok mellett bármikor kibérelhető a konkrét tesztalany, melybe két nap alatt még a csapnivaló időjárás ellenére is beleszerettem. Egyszer át kell élni, csak úgy lehet megérteni, mennyire is jó valójában.

Teszt | fotók: Bacsa Zoltán

Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!

ecotrex

Javasolt cikkek

Ez is érdekelhet
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb