Autó Triplex Kft.

Lexus GS 450h teszt – sportszedán a hibrid univerzumból

Mindig akad egy tuti menekülő útvonal azoknak, akik a nagy német prémium „szentháromságból” ki szeretnének törni: a Lexus. A japánok évtizedek óta többé-kevésbé sikeresen torpedózzák a felső-középkategóriát. Mi lehet a titkuk, talán a tartósság? Ezt alapvetőnek vesszük, úgy gondolom, ha már elviekben a világ egyik legmegbízhatóbb márkájáról beszélünk. Ez önmagában nem lenne elég, azonban a rendhagyó, kissé különc, de még ízléses forma, a sportosság, adott esetben pedig a hibrid meghajtás viszont már elég vonzó kombinációt tudnak kiadni. Szilárd is rájött erre, mikor kipróbálta egy barátja GS-ét, majd rögtön vett is magának egyet. Néhány éves 5-ös BMW-jét lecserélte másfél éve egy 2006-os és több, mint 250 ezer kilométert futott GS 450h-ra. Vajon mit látott meg a keleti korosodó limuzinban?

A GS harmadik szériáját 2005-2011 között kínálta a Lexus, s habár manapság a gyártó szinte egyet jelent a hibrid meghajtással, ennél a generációnál volt először elérhető csak a típus benzin és elektromos motorok kombinációjával. Készült belőle 3 literes szívó V6, 3,5 literes, szintén V6-os verzió hibrid hajtáslánccal, illetve 4,3 és 4,6 literes V8-as változat is. Utóbbi kettő kissé brutálisan hangzik, ehhez a karosszériához fejben nehezen is tudom párosítani. Ilyen visszafogott, kedves tekintetű autóba számomra kissé paradox módon hangzik elsőre a benzinzabáló, hivalkodó nyolchengeres.  Pedig a GS nem is olyan veszélytelen, józan, megfontolt közlekedőedény ám, mint amilyennek elsőre tűnik. Meglepően sportos tud lenni – ezért is szeretjük többek között a japán márkát.

A tesztautó futásteljesítménye nem egetrengetően sok, átlagban 20-21 ezer kilométer jön ki egy évre, márpedig ez az a kategória, amivel szokás hosszú, nagy távokat gyakran megtenni. Szóval reálisnak tűnik a szám, de már épp elég nagy ahhoz, hogy 12 év rendszeres használattal párosítva nyomot hagyjon kívül-belül.  Azt kell mondjam, hogy méltósággal öregedett meg a GS, jelenlegi tulajdonosa alatt pedig eddig nem produkált semmilyen műszaki hibát. Első benyomásra is jónak tűnt az autó, de a teljes tesztutat összegezve azt kell mondjam, egy-két apró hibája ellenére egész finom portéka tud lenni egy ilyen hibrid sportlimuzin.

A formát nem sorolnám az erősségek közé, pedig összességében egyáltalán nem rossz, inkább úgy gondolom, hogy látszik rajta a kor.  A hűtőrács formájáról kicsit az Octavia jut eszembe, a legutóbbi generáció pedig még az osztott lámpákat is „koppintotta” a japán formavilágról, de nem szeretném leskodázni a GS-t, egyébként sem gondolnám, hogy túl sokan párhuzamot vonnának a két márka között. Nekem a hátulja tetszik a legjobban, itt teljes mértékben kijön a már említett sportos elegancia, kicsit határozottabb és komolyabb az összkép. Jól áll neki a két kipufogó és a lekerekített forma, ez pedig még az a korszaka volt a Lexusnak, mikor nem akartak mindent élből megoldani – én jobban kedvelem az új irányzatot, de ez még talán harmonikusabb, vagy legalább európai szemnek könnyebben emészthető, letisztultabb stílus volt. A végén még kihozom, hogy ez is egy érv a kocsi mellett, de elég szubjektív dologról beszélek.

Akkor most lássunk egy érvet is a GS mellett, ez pedig a 450h hajtáslánca. 345 lóerő a 3,5 literes V6-os és az elektromotorok együttes rendszerteljesítménye, ami még közel 1,9 tonnához is bőségesen tisztességes érték. De a legszebb az egészben, hogy ez is úgy kezdi meg a mozgást a gázpedál finom érintésére, mint bármelyik másik hasonló autó: némán, hangtalanul. A dugóban való araszolás és a városi lassú, csöndes suhanás csöppet sem feszélyezi, sőt, abszolút elemében van a technika. Értik, elemében…

Miután nem tekintettük meg a motorteret ábrázoló fénykép segítségével az erőforrást – ugyanis mindent eltakartak a mérnökön –, említsük meg a másik végleget is. Ugyanis mikor simogatás helyett padlóig tiporjuk a gázpedált, a GS nekiindul. Sőt, megy is, de még hogy! Simán beriszál a fara egy pillanatra, csak úgy finoman, hogy jelezze, kikapcsolt elektronikával akár még játszani is lehetne a 4,8 méteres, azaz méretes limuzinnal. A burnout hihetetlenül messze áll tőle, ahogy bármilyen más élethelyzet is, ami indokolná a kipörgésgátló kikapcsolását, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne remek dolog kicsit próbára tenni a technikát. Nem kívánja, hogy nyomd neki, mert más életérzést sugall.

Ettől függetlenül viszont piszok jó tempósan közlekedni vele! A futómű kényelmes, mégis elég feszes, hogy jól tartson kanyarokban, ha pedig a könyöklőt egy pár centit hátrébb húzzuk, előbukkan az ülésfűtés kapcsolója mellett a PWR, azaz power mód kapcsolója, továbbá a futómű sport beállítás gombja is. Ezeket a megfelelő állásba kattintva hihetetlenül agilis járművet kapunk pillanatok alatt, lelki szemeim előtt pedig látom, ahogy a célcsoportba valószínűsíthetően beletartozó középkorú, kimért, nyugodt japán menedzser kilép a munkahelyéről, beül szeretett hibridjébe, majd harci kiáltások közepette, kamikaze stílusban kilő, hogy minél hamarabb letudhassa a hazavezető utat. Mindeközben pedig szinte alig kér enni a 450h, megfontoltan közlekedve simán beéri 9,5 literrel is, miközben nehéz lábbal sem kúszik sokkal 10 fölé az étvágya. Lehet hümmögni, de közelítve a két tonnához, 3,5 literes V6-ossal az orrban, illetve úgy általában a prémium ligában ez egy nagyon jó érték. És közben 5,9 másodperc alatt bármikor megvan a 0-100, hihetetlen…

Miközben leuraljuk az autobahnt, gyönyörű hármas leosztású, fémesen csillogó analóg műszeregység tárul elénk. Slusszpoén a fordulatszámmérő helyett lévő teljesítménymutató, melyet kilowattban skáláztak. Logikus, ugyanis fokozatmentes automatát kapott a GS, ami eszméletlenül finoman teszi a dolgát, gyorsan leejti a fordulatot, ha levettük a gázról a lábunkat, a remek hangszigetelésnek hála pedig a zavaró bégetés is elmarad  – ami hang pedig esetleg mégis beszűrődik, az nem igazán fáj a fülnek, hiszen csöppet sem kellemetlen orgánumú a V6-os motor.

A beltéren is érződik már a kor, erősen kétezres évek a dizájn, ennél egy korban azonos 5-ös BMW időtállóbb formát ad. Prémium autó lévén nem regélnék finom kapcsolási érzetről és jó anyagokról, a kissé „amerikás” és idejemúlt formák ellenére minden finoman és jól működik. A középkonzolon lévő érintőkijelző is viszonylag egyszerűen kezelhető. Az alapgrafika vállalható, a tolatókamera képe is tűrhető, ráadásul a segédvonalak már követik a kormánymozdulatokat. Van navink, érthetetlen diagramokat kirajzoló fogyasztásmonitorunk, jól szóló hifink, de leginkább egy dolgot emelnék ki idebentről: amellett, hogy még mindig minőséginek hat, alig öregszik, ha megfelelően gondozzák. Nem találni kopásnyomokat, lepattogzó festéket, de még az ülések is nagyon jó kondícióban vannak. Remekül bírja a kiképzést az anyagok zöme, a hangulatra és kényelemre így 12 év után sem lehet panasz.

A hibridség legnagyobb ára az autó méretéhez illő poggyásztér hiánya, ugyanis az akkupakknak köszönhetően mindössze 280 literes csomagtartót kapunk. Talán ez a legnagyobb hátránya a konstrukciónak, mely igazán tartósnak hat a teszt alapján ért benyomások során. Mennyi fenntartani?  Úgy gondolom, a kisördög sosem alszik, de egyelőre sehol sem lóg ki a lóláb, a kötelező szervizek pedig nagyon barátiak. 50 ezer forint környékén van egy rutin látogatás a márkaszervizben, de olajcserékkel is 100 ezer forint alatt marad a számla, köszönhetően annak is, hogy az idősebb autók szervizelésére jár már némi kedvezmény is.

A harmadik generációs GS 450h által nyújtott, kicsit sem hivalkodó luxus, a pazar fogyasztás és az emellé járó zseniális menetdinamika 2,5-4,5 millió forint között elérhető használtan. Simán vállalható, mert szinte tud mindent a gombos indítástól kezdve a digitális klímán át a tolatókameráig, amit egy modern autótól elvárhatunk. Nem utolsó sorban remek vezetési élményt nyújt, mindezt megbízhatósággal fűszerezve. Ha tetszik a forma és nincs szükség nagy csomagtérre, akkor párját ritkítja – érdemes egyszer kipróbálni, még ha elsőre teljesen más univerzumnak is tűnik egy hazánkban benchmarkként szolgáló német konkurensből nézve.

Teszt | fotók: Bacsa Zoltán

A tesztlehetőségért köszönet az Auto Eleven-nek!


Címkék

Kapcsolódó tartalmak