Autó Triplex Kft.

Ilyen volt a 2018-as AMTS

Százezer négyzetméter, 5 pavilon, 15 ország több mint 200 kiállítójának 1000-nél is több járműve, ez volt az idei AMTS, melynek pénteki napján mi is részt vettünk, most pedig igyekszünk átadni a látottakat. Szemeket élesíteni, mert mind az újautós fronton, mind pedig az örök klasszikusok körében rengeteg látnivalót sikerült lencsevégre kapnunk!

Szokásunkhoz híven ebben az évben is a „G” pavilonban kezdtünk, ennek pedig az volt a fő oka, hogy itt mutatták be a Vesta Kombi és a Vesta SW Cross modelleket, a Lada új üdvöskéiről ebben a cikkben számoltunk be. Első körben az újdonságokat csekkoltuk, és rá kellett jönnünk, hogy jó néhányat bizony már teszteltünk, a Duna Autó standjánál a Ladák mellett a SEAT Arona is főszerepet kapott, de a Mitsubishi Eclipse Cross és a napokban nálunk vendégeskedő, nem mellesleg az Év Autója címét birtokló Volvo XC40 is jelen volt. A hibrid-elektromos szekció is egész széles palettával volt jelen az EV-GreenTech tematikájának köszönhetően, a Hyundai Ioniq Electric mellett a Volkswagen e-Golfot is körbe lehetett szaglászni, azonban sajnos idén meglepően kevés autóba lehetett behuppanni.

De ez nem szegte kedvünket, hiszen az igazi szemcsemegék úgyis külsőleg fogyasztandóak. Heves nyálcsorgatásban törtünk ki például az Infiniti Q60 látványán is, mely ezzel a megjelenésével talán még dögösebb volt a hivatalos bemutatón látottaknál. De nem sok időnk volt leragadni a Q60-nál, hiszen előtte egy Ford Mustang állt, a csarnok közepén pedig egy Audi R8 és az új A8, hogy a Porsche ünnepi standjánál parkoló Caymanről már ne is beszéljünk.

Visszakanyarodva a hétköznapibb autók felé, összefutottunk a Ssangyong Rexton tesztmodelljével is, mely konkrétan ugyanaz a példány volt, amit decemberben elhozunk tesztre a Fábián Kft.-től. Aztán ott volt a VW T-Roc is, immár jóval vidámabb színkombinációban, mint ahogyan januárban megismerkedtünk vele. Az Opel is hozta az újdonságait, kinn volt az Insignia Grand Sport is, azaz a kombi, mellette pedig a Grandland X szűkre húzott fényszórói villogták vissza a vakuk fényét. És hát persze a Kia Stinger és a VW Arteon sem maradhatott ki a buliból, a két nagyvad egymás szomszédságában múlatta az időt.

Maradjunk továbbra is a „G” jelű csarnokban, de ugorjunk vissza az időben, hiszen a „Magyarok a világ járműgyártásában” kiállítás is igazán tartalmasnak ígérkezett. A Leitert-hintótól kezdve a Dutrán át, egészen a Galamb József nevével fémjelzett T-Modellig végigkövethettük az előző évszázad(ok) magyar vonatkozású történéseit. Érdekes kikacsintás volt az 1925-ös Magotax is, a második világháború előttről származó egyetlen megmaradt magántaxi a hazai járműtörténelem fontos részét képezi.

Közvetlenül mellettük rendezték be a „Meseautótól a Merkurig” standcsoportját is, melynél lényegében a hazai gépjármű-kereskedelem alakulását, annak főbb pontjait, illetve a háború előtti és utáni helyzetet követhettük nyomon, a hazai autókiállításokon át, egészen a Merkur-korszak végéig. Tehát nagyjából az 1900-as évek elejétől a rendszerváltásig összefoglalták nekünk különböző két/négykerekű típusok, installációk, leírások segítségével a Magyarországon végbement „járműforradalmat”. A Panni robogó és a Klíma I kútoszlop mellett csodás látványt nyújtott a fehér Danuvia-Skoda páros is.

A csarnokban ezeken kívül jó néhány klasszikus amerikai vas is helyet kapott, továbbá egy sor Audival is kedveskedtek a látogatóknak, valamint pár Citroën Kacsa és egy Traction Avant is megbújt a széleken. De Mercedesek is bővítették a márkák sokszínűségét (a 230-as páros mellett volt W123 240 TD is – aka “zöldséges”), illetve a német vonalat még tovább erősítve az egyik sarokban egy hibátlan küllemű BMW E30 Coupé is feltűnt.

Ne felejtsük ki a már említett a Porsche-standot se, ahol a 70 éves 356-os modellt ünnepelték többek között egy csodálatos B Cabrióval. A közelében álló, felújításra váró 356-os pedig még romos állapotában is impozáns látványt nyújtott, mellé állva érezni lehetett a múlt illatát, és ha ettől nem került veterános hangulatba a látogató, akkor bizony semmitől!

Ezek után átcsattogtunk az „F” csarnokba, melyben már minden egyes kiállított autó a veteránok/veteránkorúak közé tartozott, és akármerre is fordultunk, igazi különlegességek kerültek a látóterünkbe. Nem győztük kapkodni a fejünket, hiszen az egyik oldalon egy gyönyörű Chevrolet Impala, a másikon pedig egy ritka, 1936-os, Wendler karosszériás Adler Trumpf Junior kabrió szegélyezett minket.

Szemből Mustangok „támadtak”, a nagy feketeségből pedig egy Alfa Romeo Montreal képe rajzolódott ki, egy a 3700-ból ott volt az orrunk előtt, és bár a fényviszonyok nem voltak a legjobbak, azért próbáltam róla lőni egy épkézláb képet. Mögötte egy tűzpiros Spider borzolta a kedélyeket, de a talján gyöngyszemek táborát erősítette az 1980-as évjáratú, almazöld Fiat X1/9 is, és akkor a szuperritka ISO modellekről még nem is beszéltem.

A gyönyörű Rivolta mellett az egyetlen magyarországi Grifo 1968-as valójában tündökölt a pavilonban, a Corvette 327-es V8-assal szerelt típus 365 lóerővel bír, végsebessége pedig 250 km/óra, értékét pedig fel sem tudjuk becsülni.

Természetesen az óriási amerikai gépezetek sem maradhattak ki a sorból, a hazai Cadillac club részéről többek között egy 1953-as Coupe de Ville is tiszteletét tette a kiállításon. Az ötvenes éveknél maradva szintén érdekes látványosság volt az az építés alatt álló, 1956-os Mercedes-Benz 190SL, melynek a motorterét szabadon hagyták a kíváncsiskodók előtt. Idén sem felejtették ki a felhozatalból a buborékautókat sem, a Messerschmitt KR200 mellett egy BMW Isetta is megfért, talán mondanunk sem kell, hogy nagyjából egy „Impalányi” hely felét töltötték ki.

A sok-sok gyári szépség mellett egy kis retró-tuning is belefért az „F” pavilon látnivalói közé, akadt VW Transporter és Bogár is, melyek módosított, ám igen látványos külsővel érkeztek az AMTS-re, mögöttük a Hot rod különítmény sorakozott fel. Az Opel Klub sem tétlenkedett, Admiral B, Monza, és Bitter CD is szerepelt a standjukon. Az egyik sarokban pedig egy igazán rendhagyó duó vonzotta a szempárokat, egy BMW 327 és egy Toyota Celica Supra személyében.

Ezzel a kanyarral pedig meg is érkeztünk a keleti blokk autóihoz, buszaihoz, és motorjaihoz. Volt itt minden, amit csak kívánni lehet, honvédségi híradós Volga, postás Barkas, tűzoltó Zuk, Nysa mentő, és rendőr Trabi is, igaz utóbbi csak utólag lett az, de a mellette álló „szintén rendőr” Pannoniával remekül mutattak. Ladákból sem volt hiány, Vaskovits Zsolt egyedülálló 1500-as kombija (melyről itt is olvashattok, illetve láthattok fotókat is) mellett az Aeropark Malév-kombija is kinn volt, és ha már Aeropark, a „Follow Me” Wartburg is képviselte az ottani gyűjteményt, szívesen megnéztük volna, ahogyan átgurulnak a Hungexpóra, szerencsére képen meg lett örökítve, itt megtaláljátok.

Ezt követte a „C” pavilon, itt is volt néhány keletnémet járgány, igaz ezek leginkább az óvatos tuning kategóriába tartoztak (nem úgy, mint az „A”-ban lévő Gulf-matricás Skoda S100). Itt lettek elszállásolva a Fritzenfest-es Porschék is, köztük volt az a 924-es is, melyet hamarosan egy teszt formájában is megmutatunk nektek. Idén sem maradtunk Lanciák nélkül, az Integrale HF Turbo mellett természetesen a Ferrari-Lancia testvériség is kiemelt szerepet kapott egy nyitott motorháztetőnek köszönhetően.

A „D” jelű csarnokba érkezve már erősen az este felé közeledtünk, ez érződött is a hangulaton, inkább egy nagy buliteremként funkcionált ez a helyszín, ahol totálisan vegyes volt a felhozatal, volt itt régi, új, ültetett, csillogó, rat, full- és enyhe tuning. A fotón látható E3-as pedig a rügyező rozsda és a mohásodás ellenére is magához vonzotta az embert.

A végére hagytuk az egyik fő helyszínt, az „A” pavilon száznál is több kiállítónak adott teret a vizuális megnyilvánulásra, és ezt sokan maximálisan ki is használták. Itt is találkozott a múlt és a jelen, illetve néhány igazi nagyágyút is középpontba állítottak, ilyen volt az alábbi képen látható Dakaros Scania is.

Legnagyobb döbbenetünkre egy BMW alapokra épített, francia rendszámos (!) Zastavába is belefutottunk, ez már tényleg a röhögőgörcs kategória volt, hihetetlenül mókásan nézett ki élőben. Jóval szigorúbb volt a Stancekraft standja, ahol többek között a rat 120-as Skodájuk és egy szintén tisztességgel lerakott Ferrari 348-as is állt, utóbbi tudtommal Magyarország első air ride rendszerrel ellátott Ferrarija.

Ha már a vörös ördögöknél tartunk, zárjuk az idei AMTS „mókatárunkat” egy vérbeli brit gyöngyszemmel. Ez az 1989-es évjáratú Lotus Esprit Turbo SE – melyből 1993-ig mindössze 1608 példány készült – annyira szépséges, hogy elölről-hátulról meg kell mutatnunk. A 2.2 literes, sornégyes középmotorral rendelkező Lotus 265 km/órás végsebességre képes, és egy híján ugyanennyi lóerővel bír.

A háromnapos autós dzsembori összefoglalójából még így is fájdalmasan sok részletet kellett kihagynom, de talán ez a közel nyolcezer karakter és több tucatnyi fotó azoknak is meghozza a kedvét a 2019-es AMTS-hez, akik idén kihagyták!

Beszámoló: Bense Róbert

Fotók: Bacsa Zoltán, Bense Róbert, Janoch Ábel

Címkék

Kapcsolódó tartalmak