Autó Triplex Kft.

Hyundai Tucson 1.6 T-GDI teszt – komfortos koreai

Általában nem egyszerű megfogni egy apróbb modellfrissítésen átesett típus lényegét, ugyanis az esetek többségében nüansznyi változtatásokat eszközölnek a gyártók az autón. Főleg úgy nehéz a tesztelő dolga, ha viszonylag korrekt a gép, de semmi kirívó nincs benne. Ezért vagyok én szerencsés, ugyanis még nem próbáltunk Tucsont a Tesztelők lassan 5 éves történelmében, így ezzel kapcsolatosan minden információ és benyomás újszerű lesz. Frissességünket tovább növeli, hogy a nyár második felében érkeztek meg az első faceliftes példányok a kereskedésekbe, én pedig elsők között próbálhattam ki a sajtó képviselőjeként a ráncfelvarrott, családi SUV-t.

A kulcs átadásakor elhangzott a kulcsmondat az értékesítő kolléga szájából: ez egy közepesen felszerelt példány. Remek! Nem túltolt, „maxoljuk ki” típusú a gép, kezd izgalmas lenni. Természetesen nincs ellenérzésem a remekül extrázott tesztautókkal szemben, de ha már egy modell a jó anyagi helyzetű, de nem kiemelkedően tehetős rétegekhez szól, akkor nem baj, ha az internetes cikközönben olvasni lehet ésszerűen felszerelt járgányokról is. Bár elképzelhetőnek tartom, hogy a kiemelkedően felszerelt példányok értékesítése is eléggé pörög, hisz a legtöbb szalon és tesztautó a neten Premium és Executive felszereltségű, de nem baj, ha szemrevételezzük, mit tud kicsit hétköznapi formájában a Tucson. Elvégre jó alapokra könnyű építkezni, de egy rossz autóba bármennyi extra kerülhet, bőrülésben napfénytetővel is csak szenvedni fog az ember.

Végre egy világos beltér, felüdülés volt behuppanni a vezetőülésbe. Szinte el voltam ragadtatva, engem első blikkre megvett. Aztán megláttam a karbon mintás díszbetétet a műszerfalon, amit bármelyik sufni-tuner megirigyelne, mert a maga módján igényes, ugyanakkor pontosan annyira illik a környezetbe, mintha egy huszonéves Civicbe tennék a sportos hangulat végett. Plusz húsz lóerő, lehet ironizálni, de ha valaminek, annak nincs híján a Tucson, ugyanis a 177 lóerős, 1.6-os turbó benzines változatot kaptam meg. Egy hétköznapi autó hétköznapi igények szerinti dinamikus mozgatásához ez bőségesen elég. Szóval kraft van, ami nagyon jó, de alapvetően nem erről szól ez a Hyundai, az atmoszférájával nehéz összeegyeztetni a szénszálas mintát. És azt hiszem, ennyi is volt, amit igazán fel tudnék róni néhány jelentéktelen részlettől eltekintve a tesztpéldánynak, ugyanis a Tucson egy magától értetődően kellemes, jó autó.

A formához minimálisan nyúltak a tervezők, a változtatások leginkább az orron érzékelhetőek. Egy kicsivel hangsúlyosabb lett a hűtőmaszk, így most már elég nagy ahhoz, hogy úgy érezzük, fel akar falni mindenkit, aki az útjába kerül. Kissé átrajzolták még a köd és kanyarfényszórókat, illetve a lökhárítót és nagyjából itt ki is fújt a szemmel jól látható változtatások sora. Kissé keleties, de hát onnan jön, akkor már legyen valami egyedi is benne, nem?  Európai szemmel is jól emészthető a forma, ami amennyire érdekes bizonyos elemeit tekintve közelről, annyira jól vegyül utcán a többi közepes méretű SUV között.

A hátsó lámpák kicsivel lekerekítettebb élűek lettek, megváltozott a LED-es textúra, más helyre került a fényvisszaverő csík és minimálisan módosult a lökhárító. Kérem, elégedjenek meg ennyi megfigyeléssel, biztos van még egy-két apróság, de kezdek izzadni a keresgélésben. Fanatikus legyen a talpán, aki messziről kiszúrja a facelift modellt, de nincs ezzel semmi baj, ugyanis a forma szerintem alapvetően jó. A házon belüli versenytárs, vagyis az azonos alapokon nyugvó Kia Sportage talán feltűnőbb és sportosan izgalmasabb jelenség, azonban ez így rendben is van, hisz a Hyundai valamivel elegánsabb megjelenése más típusú fogyasztókat is meg tud szólítani.

A beltér világos árnyalata nagyon hasonló a hivatalosan homok fehérnek nevezett külső színhez. Rengeteget dob az egészen a két különböző tónus használata. Nagy világos belső kedvelő vagyok, vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy mindig preferálom, ha a részben fekete műszerfalat és kormánykereket kiegészítik más árnyalatú kárpitokkal és betétekkel. Ez így nálam teljesen betalált, az pedig nagyon dicséretes, hogy a fekete lakktömeget meghagyták a zongoragyártóknak a koreaiak. Oké, van egy kicsi a klímapanelen és a rádión, de hát annyi kötelező. A hifi tekergetésén kívül viszont gyakorlatilag sosem kell hozzáérnünk az anyaghoz, minden helyet, ami ujjlenyomatot gyűjthet, vagy karcolásokat szenvedhet kulcsoktól, gyűrűtől, fémpénztől, azt mattfekete műanyaggal borítottak. Ennyi, kedves Hyundai, ez egy jó húzás volt.

A ráncfelvarrás leginkább itt, belül érhető tetten, a középkonzol végre úgy fest, ahogy egy modern, friss autónál illik 2018-ban.  Szóval ha nem lenne az a fránya karbon minta (amit egyébként magasabb felszereltségeknél már bőr kárpit helyettesít), akkor azt mondom, számomra tökéletes. Nyilván nem prémium, de egy szóval sem monda senki, hogy az lenne. Igaz, hogy a multifunkciós, bőrkormány tapintása nem az igazi, ellenben a fogása jó és mindent nagyon egyszerűen lehet kezelni róla. A többi helyre már nem jutott bőr ennél a felszereltségnél, azonban sehol sem találni igazán kopogós műanyagot, tapintásra minden rendben van. A felszereltség is remek, már ezen a szinten is kapunk kétzónás digitális klímát és ülésfűtést is. Amit pedig nagyon fontos kiemelni, hogy a médiarendszer jó. Amivel leginkább elégedetlen voltam e-téren, az a tolatókamera felbontása, de legalább a parkolást segítő vonalak követik a kormány mozgását.

A feláras, 8 hangszórós Krell hifi nem szólt rosszul, a DAB rádióhoz és a Navi csomaghoz pedig már jár a nagyobbik, 8”-os kijelző is. Nem szeretem a műszerfalra odavágott tablet stílust, de az a baj (illetve dehogy baj), hogy még ezt is eltalálták a tervezők. Nem tudtam ellenérzéseket táplálni iránta, még a képernyőt körülölelő keretnek is van némi formajátéka, hogy ne csak egy négyszögletű valami legyen ott középen.  A computer kompatibilis az Androit Auto és az Apple CarPlay appokkal is, emellett pedig könnyű kezelni és gyorsan meg lehet találni mindent az ésszerű menürendszerben. Egyedül a navigációval szenvedtem egy kicsit, de ez nem új keletű, bármelyik telefon többet tud ezeknél a programoknál. Kár, hogy a műszeregységek közé már nem jutott színes kijelző, de a felismert táblák piktogramjai legalább ott is megjelennek.

Mindemellett a csomagtartó is nagy, így a közel 2,7 méteres tengelytávú, 4,5 méteres Tucson 513 litert nyújt, az üléseket lehajtva pedig 1503 literesre bővíthető a rakodótér. Ezekkel az értékekkel gyakorlatilag a teljes értékű családi autó magasságában játszik a modell. Széles és magas járművekhez nagydarab csomagtér ajtó dukál. Ez így van a gyakorlatban is, tényleg szép darab fémet kell mozgatnunk, ami meglepően súlyosnak hat. Ilyenkor nyerhet értelmet a motoros nyitás a drágább verzióknál, hölgyeknek praktikus lehet.

Vezetést támogató rendszerek tekintetében sem áll rosszul a Tucson, bár az első lépés az volt, hogy kikapcsoltam a sávtartó elektronikát, ami igen aktívan avatkozik bele a kormányzásba (ugyanezt tapasztaltam korábban a Kia Optima SW GT-nél is). Jól csinálja egyébként, de furcsa érzés, ennyire ne szóljon bele senki a vezetésembe. Éjszaka, fáradtan, autópályán ugyanakkor nagy segítség lehet. Menetstabilizáló, vészfékezés jelző, lejtmenetvezérlő asszisztens, visszagurulás gátló és tempomat már mind-mind benne van a Comfort szintben is.

Összességében kellemes a szemnek és jó benne ülni, de emellett a vezetés alatt sem hagy sok kívánnivalót maga után. Elérhető a típus sima szívó 1.6-ossal is, meg merem kockáztatni, hogy kevésbé heves vérmérsékletűeknek azzal is megfelelő lehet. A turbós verzió viszont harap, ha kell, 177 lóerővel és 265 Nm nyomatékkal gyakorlatilag bármikor izomból megoldja a helyzetet. Már 2000 környékén megjön a maximális nyomaték, így az alsóbb tartományokban is érezni, hogy húz becsületesen. A gáz-kuplung reakció kis megszokást igényelt, túlságosan finoman adagolva erőtlennek tűnik az indulás, míg bő gázzal ugyan normálisan indul meg, ugyanakkor ahogy megjön a turbónyomás, nem kívánt mértékben nagyot tud ugrani. Pár óra után azonban elmúlt a bizonytalanságom és csak élveztem a rugalmasságot. Egyébként 9,2 alatt futja a százat, ami egy nem prémium autónál remek érték.

A futómű is kellemes, kényelmes, ennek ellenére elég feszes ahhoz, hogy stabilan forduljon minden helyzetben nagyobb dőlés nélkül. A 6 fokozatú manuális váltó rövid úton jár, ez még a sokadik beülésnél is meglepett, ráadásul még értékelhető kapcsolási érzetet is kapunk! Szomorú, vagy sem, ez is nagy szó manapság – bár hozzá kell, hogy tegyem, a Tucson stílusához nagyon passzolna az automata. Városi fogyasztásnak 10,2 litert ad meg a gyártó, ez meglepően őszintének tűnő érték. Kombináltra 7,88-at ír a katalógus. Én körülbelül 9,4-9,5 literrel jártam vele vegyesen, bár az igazi, dugóban ücsörgős próbatétel kimaradt. De hát etetni kell a lovakat, itt legalább nincs downsizing és kényszerturbó szag, spórolósnak ott van a szívó 1.6-os, vagy valamelyik szintén 1.6-os dízel.

Nincs benne semmi kirívó, de megszerettem. Magától értetődően kellemes, nyugodt hangulatot áraszt, így hiába jó vezetni, mégsem tolja ki a szemét az ember minden adandó lehetőségnél, ahol az 1.6-os T-GDI erőforrás megmutathatná a foga fehérjét. Bevallom, a teszt időtartalma alatt néhány évet öregedtem és 30-40-es, megállapodott, higgadt apukává értem fejben. De véletlenül sem azért, mert unalmas autó lenne a Tucson.

A belépőmodell ára 6,1 millió (a turbós benzinessel 7), a Comfort változat alulról súrolja a 8-at. A Navi és a Hifi már feláras extra volt a tesztautókban is egy két apróság mellett, így az már közelített a 9 millióhoz. Ebből a navigáció teljesen felesleges, ha van egy jó telefonunk, szóval egy alkalmi kedvezményt kifogva még akár 8 millió környékén is szert tehetünk egy klassz családi SUV-ra. Annyit megér, aki pedig összkerék-meghajtásra, bőrkárpitra, adaptív tempomatra és egyéb úri huncutságokra vágyik, 10 millió környékén szintén megkaphatja. Annyiért már tényleg nem olcsó, de simán el tudom képzelni, hogy valaki ennyit áldoz rá, mert jól felszerelt, de nem túl feltűnő autót szeretne magának.

Bacsa Zoltán

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!


Címkék

Kapcsolódó tartalmak