Autó Triplex Kft.

Honda Civic teszt – kanyarbajnok

„Végre egy Honda!” – szakadt ki belőlem a felkiáltás, amikor kézhez kaptam a Honda Civic kulcsát, ugyanis túl sűrűn nem képviseli magát a márka a tesztelok.hu hasábjain. Mint ahogy az a képeken is látszik, nem egy friss generációs modellről van szó, és Type R-t sem tudok nektek villantani, de a lényeg nem is ezen van, hanem magán a Civic-fogalom átélésén.

Legendás húzónévnek ugyanakkor nem egyszerű lenni, úgy érzem, az utóbbi években kikezdték a típust. Volt cikizés a megjelenés miatt, megint mások az árral jöttek, és bár a „régen minden jobb volt” ütőkártyát bármikor sikerrel lehet előhúzni a kalapból, azért én mégiscsak azt javaslom, hogy üljetek be a volán mögé, járjatok be néhány kedvelt útvonalat csak úgy céltalanul, és utána vonjátok le a következtetéseket. Aki igazán szeret vezetni, annak nehéz nem kedvelni egy ennyire kezes, és sofőrbarát autót, hadd bizonyítsam!

Honda Civic

Minden találkozás kívülről vezet befelé, ezúttal sem volt ez másképp, az „UFO” jelleg ebben a szériában még ott motoszkál, de már jóval kevésbé megosztó, és sokkal inkább befogadható az összkép. Nagyon magabiztos külsővel bír a kilencedik generációs típus, a gömbölyded idomok miatt viszont mégis barátságos marad. Az orr kiemelése remek, a fényezés miatt különösen hangsúlyos, és semmivel össze nem téveszthető. A futurisztikus kialakítású hátfalról leginkább Toyoták ugrottak be, azon belül is a Prius, valamint a C-HR. Szép a végigfutó hátsó lámpatest is, más kérdés, hogy sérülés esetén lehetne az egészet cserélni, ami valószínűleg nem volna olcsó mulatság.

Honda Civic

Nem csupán kívülről hat frissnek tesztünk 2013-as alanya, a beltér is jó állapotnak örvend, a közel 84 ezer kilométert mindössze a kormánykerék enyhe fényesedése jelzi, a kárpitok rendben vannak, a műanyagelemek sem kopottak. Időről-időre fülembe jutnak az összeszerelési minőséggel kapcsolatos kritikák, de jelen esetben nem tapasztaltam semmi olyan utastéri zajt, ami gyanús lett volna. Az ülések kényelmesek, tartásukra, állíthatóságukra sem lehet panasz, a helykínálat elöl egészen kellemes, viszont a második sor esetében azért ne várjunk báltermet. Cserébe 477 literes, ügyesen variálható, rekeszes csomagtér jár, ebben a kategóriában, a konkurenseket nézve ez egy szép szám.

A műszeregységek és a középkonzol első ránézésre szokatlannak tűnhetnek, mégis kifejezetten élhető eleggyé állnak össze, a lekerekített formák, a szinte kabinszerű kialakítás a vezető érdekeit és kényelmét szolgálják – még az ajtóbehúzó is ehhez lett szabva – ösztönös természetességgel kerül minden a kezünk ügyébe. Tárolóból is kapunk bőven, az oldalsó térképzsebek mellett egész tágas könyöklő alatti tartó jár, az előtte lévő rolós rejtek pedig az apróbb holmiknak lett kitalálva.

A kormány mögött található hármas köregység és a digitális műszerfal ügyesen játszanak össze, a fordulatszámmérő középen kapott helyet, az aprócska, zöld gombbal az „ECON”-módot aktiválhatjuk. A kilométeróra mértani pontossággal lett beállítva, nem veszi el a figyelmet, nem takarja el semmi, egyedül a félkör alakú kijelző fényerejével nem voltam túlzottan kibékülve. Külön érintőképernyőt nem kapunk, helyette a fedélzeti számítógépet is az előbb említett panelen helyezték el. A középkonzol ennek köszönhetően viszonylag egyszerű kialakítású, csupán a médialejátszó gombjai, illetve a kétzónás, digitális klíma, valamint az ülésfűtés billenői foglalják a helyet.

Honda Civic belső

Honda Civic műszerfal

Manapság egy csinos külső és egy otthonos belső már nem elég a megváltáshoz, de szerencsénkre itt jön képbe a Honda igazi ütőkártyája, ugyanis a Civic-et annyira élvezetes terelgetni, hogy szinte minden más tulajdonsága eltörpül mellette. Talán egy nem, ez pedig a műszaki megbízhatóság, ami szintén a modell egyik erőssége. Az 1.8-as, 141 lóerős benzinmotor nem éppen nyomatékkirály, viszont a gázreakció élénk, és a 9.1 másodperces százas sprint sem rossz, a gyártó által közölt végsebesség 215 km/óra. A fogyasztás „odalépős” stílusúaknál 8 liter körül alakulhat, óvatosabb duhajként 7 liter környékén tartható a Civic étvágya.

A hatsebességes manuális váltó nem csupán ergonómia szempontjából dicsérendő, a pontossága, illetve a fokozatok hossza is kitűnő. A világ legtermészetesebb dolgának tűnik vele a gangolgatás, szinte csuklóból váltunk, ráadásul sehol egy baljós hang, akadásnak, abnormálisba forduló lötyögésnek a legapróbb nyomát sem tapasztalni. A csúcspont viszont egyértelműen a futómű, ennyire jól hangolt, kezes felfüggesztést ebben az árkategóriában szinte csak a Honda tud. Kényelmes, mégis van benne tartás, a kanyardinamika kitűnő, kigyorsításnál élmény tartani az autót, maximálisan stabil, ami persze a precíz kormányműnek is köszönhető. Ha ehhez hozzátesszük az első/hátsó tárcsafékek hatásfokát, tényleg élménnyé varázsolható a hétköznapi autózás is, és ez egy nagyon fontos tulajdonság!

3.5-4 millió között lehet hasonló darabokhoz hozzájutni, ami nem kevés, ám egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy mennyire jól tartja az árát a használtpiacon a Civic. Persze ez mindig is így volt, meg úgy általában a középkategóriás japán autóknál kevésbé látványos az értékvesztés, éppen ezért el kell fogadni, hogy még most is zsebbenyúlós móka egy ilyen vásár. Érdemes magatokban feltenni a próbakör után a kérdést: „élveztem?”, mert ha a válasz igen (és szerintem kevés esetben lenne nem), akkor a döntés valójában már meg is született!

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak