Autó Triplex Kft.

Francia inas, a család minden tagjának – Renault Mégane kombi teszt

Mai tesztünk alanya egy tipikus „használós” autó, amely remekül kielégít számos igényt, ami egy család életében felmerülhet. Jelen esetben nem egyterűről van szó, hanem egy felettébb praktikus kombiról, egészen pontosan a Renault Mégane második generációjából származó modellről.

Szándékosan írtam azt, hogy egy család szinte minden igényét ki tudja szolgálni, mert teljesen megfelel egy nagy túrához, kiránduláshoz, anya el tud menni vele bevásárolni, de apa is fel tudja tenni a létrát a tetőcsomagtartóra, és a gyerekek is bőven elférnek benne. A Renault ezt a típusát is többféle karosszériaváltozattal dobta piacra, akárcsak az elődmodellt; tehát készült ebből a sorozatból is lépcsőshátú, kombi, sport, illetve kabrió változat. A kettes szériának 7 éven keresztül (2002 – 2009) tartott a gyártása, majd jött az újabb frissítés, tesztünk főszereplője 2007-ben gurult le a szalagról. Az alapmodellnek tekinthető ferdehátú nekem kevésbé tetszik, talán ez a kombi forma hozza ki a típus igazi vonalait, már ami a külső jegyeket illeti. Az autó előélete nem hazánkban kezdődött, hanem Olaszországban, ahol egy idős úr használta, nagyobb távok megtételére, így nem egy városban lestrapált, csúszó kuplungú és levert lökhárítójú példányt kaptunk. Jelenleg 174.350 km-en áll az óra és komolyabb javítást eddig még nem igényelt az autó.

kep_33

kep_6

Műszaki oldalát tekintve az az érdekessége, hogy ez nem csupán egy „mezei” Mégane, hanem annak egy csöppet emeltebb teljesítményű – vagy, ahogy a plakett is jelzi a járgány oldalán – Powered változata. Ez annyit jelent, hogy ugyanúgy K9K motorkódunk van, ám ez egy 1461 cm³ lökettérfogatú, 105 LE (78 kW) teljesítménnyel rendelkező, 8 szelepes dCi motor, ami ezt a karosszériát 11,1 mp alatt gyorsítja 100 km/h-s sebességre, majd kicsit tovább gyorsulva elérhetjük akár a 185 km/h maximális sebességet (közölt adat). Fogyasztása igen kedvezőnek mondható, tartós üzemben 4 liter az átlag, amihez mindenképp hozzájárul a 6 fokozatú kézi kapcsolású sebességváltó is. A Mégane kezelése egyébként meglehetősen egyszerű, talán csak az igényel némi megszokást, hogy itt indítókulcs helyett egy „kártyát” kell behelyeznünk, és gombnyomásra indul az autó, továbbá csak akkor működik az önindító, ha a tengelykapcsoló pedál oldott helyzetben van.

A kihasználhatósága meglehetősen tág, ahogy arra a teszt elején is utaltam, hiszen jól pakolható/variálható kombi, 520 literes csomagtérrel rendelkezik, amit közel kétszeres méretre növelhetünk, a hátsó ülések lefektetésével egy hatalmas és közel sík rakfelületet kapunk. Az utastér méretét nézve családi autóként teljesen megállja a helyét, 5 személy kényelmesen elfér benne, a hátul ülők lábának is tágas tér jut. Az utazási összkomfortra sem lehet kifogás, a francia autók többnyire híresek a kényelmükről, ez alól nem kivétel ez a négykerekű sem. Személyes tapasztalatom viszont, hogy bár az ülések rövidtávon valóban komfortosak, ugyanis rendkívül puhák, ám hosszú távon éppen ez a nagyon lágy ülőfelület lesz az, ami egy idő után kellemetlen érzést okoz, amikor a gerincünk fájni kezd, mert nem tartja semmi „kemény”, csak belesüpped a puha fotelekbe.

Vezetni kellemes, a kormányszervó kellően van igazítva a karosszéria méretéhez, könnyű kormányzást kapunk, a fékhatásra nem igazán lehet panasz, hiszen 4 db tárcsafék lassítja a Renault-ot. A váltó esetében jól el van osztva a 6 sebesség, a legtöbb szempontból tehát ideálisan teljesít a Mégane. Az utastérhez, illetve felszereltséghez még annyit fűznék hozzá, hogy a ma már alap dolgoknak számító klíma, blokkolásgátló, utasoldali légzsák és egyéb kényelmi és biztonsági funkciók is megtalálhatók a fedélzeten. A beltér anyagainak idő előtti kopása a kettes Mégane egyik klasszikus betegsége, kb. 5-6 év használat után megindul a kormány és az ajtókönyöklő „hámlása” illetve a padló kárpit felválása néhány helyen.

kep_26

kep_25

Bár sok pozitívumot lehet felsorolni a szóban forgó modell mellett, egy másik megközelítés szerint azonban nem feltétlenül ajánlanám az autót, ez pedig a szerviz oldal. A kötelező cseréket (motorolaj, olajszűrő, levegőszűrő) viszonylag egyszerű elvégezni, és nem is olyan sok költségben sem, hiszen az előbb említett tételek kicsivel több, mint 15.000 Ft + munkadíjból megvannak. Ha pedig vezérlést is kell cserélni, akkor még nagyjából 6.000-ot kell anyagárban rászámolnunk.  Ám ha jobban bele kell nyúlni a gépezetbe, akkor bizony a tulajdonosnak is a zsebébe kell nyúlnia és nem az alkatrész ára lesz a nagyobb tétel, hanem a szerelő munkadíja. Mint közismert, a francia autók nem éppen a leg „szerelőbarátabb” megoldásokkal vannak ellátva, nos, ez alól nem kivétel a Mégane sem, hiszen például egy talpas csapszeg cseréhez ki kell vennünk a lengőkart. Ez idáig nem is tűnik bonyolultnak. Igen ám, de a lengőkar mellső csavarját csak akkor tudjuk oldani, ha leengedjük az egész első hidat. Ez csak egy példa volt a sok közül; csak szerettem volna érzékeltetni, hogy miért ennyi az annyi, amikor a javításra leadott autónkat ismét viszontlátjuk és fizetésre kerül a sor.

A használtpiacon 600 ezer és 2 millió forint között mozog az ára. Széles a skála, nem csak ár, hanem modell és állapot tekintetében is; akinek sikerül egy jó karban lévő példányt kifognia, az bizonyára elégedetten fogja használni az elkövetkezendő időkben.

Képek / videó: Kathi Imre, Kocsis Gábor

Cikk: Kathi Balázs


Címkék

Kapcsolódó tartalmak