Autó Triplex Kft.

Ford Sierra teszt – egy darabka történelem

Mai tesztalanyunk egy hozzánk közelálló, – lévén a retrovasak.hu „céges autójáról” van szó – és az elmúlt hónapokban alaposan megismert járgány, mely egy régóta szövögetett terv, vagyis inkább álom megtestesülése, méghozzá egy 1992-es Ford Sierra személyében.

A Ford kultikus modelljeit napestig lehetne sorolni, a maga korszakában és kategóriájában a Sierra is ezek közé tartozott, a nyolcvanas évek elejétől egészen a kilencvenes évek derekáig megkerülhetetlen szereplője volt az autós körforgásnak. Szokványos történet, de ahogy az elmúlt két évtizedben elkezdett kikopni az utakról, úgy nőtt a nosztalgiafaktora, és mára már egyértelműen ezt a vonalat képviseli a típus, ami egyébként teljességgel érthető. A Sierra nem is véletlenül képezi részét a hazai youngtimer-közösségeknek, hiszen gyártásának valamivel több, mint egy évtizede, és két szériája alatt valódi legendák szövődtek egyes variánsai köré.

Ford Sierra

Ennél a pontnál tekintsünk is vissza a modell történetére, ehhez nem kevesebb, mint 37 évet kell utaznunk az időben, ekkor született meg ugyanis a Probe II és III nevet viselő tanulmányautó, melyekből végül a Sierra szériává fejlődött. Mai szemmel nézve egyértelmű, hogy a futurisztikus külsejű koncepciók az első és második generáció elnagyolt változatait képviselték.

További két év fejlesztést követően 1982 nyarán már a piacon is megmutatta magát a sorozatgyártásra kész változat, melynek a legerősebb kivitele ekkor a 2,3 literes V6-os erőforrást kapta. A még acélosabb verzióra mindössze egy évet kellett várni, a háromajtós XR4i a Capri 2,8-as motorjával borzolta a kedélyeket. Ám ez mind csupán felvezetés volt, a ’85-ben érkező Cosworth, illetve a versenypályákon brillírozó RS500-hoz képest.

A klasszikus arcú Sierrát 1987-ben felváltotta a második generáció, a motorválaszték is átformálódott, a szelídebb formavilágú típus 1991-ben némi ráncfelvarráson esett át, majd megkezdődött a Sierra kivezetése, 1993-ban, 2.7 millió darab után átadta a helyét a Mondeónak. A rövidke, bár korántsem teljes áttekintés példázza tehát, hogy a típusnak történelme van, a képeken látható, negyedévszázados négykerekű pedig egy megőrzött, apró, ám annál élvezetesebb morzsája a nagy Sierra-tortának.

Ford Sierra

Visszakanyarodva a jelenkorba, és tesztünk főszereplőjéhez, az első, ami feltűnik, az az általános szép állapot, ami több szempontból is örömteli felfedezés volt már a vételkor is. Ugyanis a Sierrák jelentős hányada a korából és a rozsdásodási hajlamából kiindulva napjainkra vagy elporladt, vagy egyszerűen elhasználódott, és rendkívül kevés épkézláb darab maradt a használtpiacon, előny viszont, hogy ezek ára még nem emelkedtek meg vészesen.

Az olcsón jót típusú vásárlások mindig hordoznak magukban veszélyeket, még ha ez a kezdetekkor nem is ütközik ki. A szóban forgó autó néhány hónappal ezelőtt porosan és külsejét tekintve kissé megfáradva, de szerkezeti és műszaki szempontból korrekt állapotban, új kipufogórendszerrel, és ereje teljében lévő motorral várta leendő gazdáját. Az alja kitűnő volt (azért kapott alvázvédelmet, biztos, ami biztos alapon), mely hatalmas szó, és a beltér is egyben átvészelte a használós évtizedeket, persze az akkor 64 ezer körül álló kilométer-számláló egyszer már biztosan átfordult.

Ford Sierra

Mindenesetre a fotózáskor már patent minőségében várt az 1992-es vas, igaz ehhez azért szükség volt a két hátsó sárvédőív javítására, a hátsó, lógó lökös cseréjére, ezek fényezésére, illetve az utastér alapos kiglancolására is. De bárhogy is nézzük, ésszerű anyagi ráfordítással egy remek kiállású autóvá varázsolták, jó végignézni rajta, megőrizte méltóságát, ráadásul a korábban Taunuson szolgáló felniszett is dobott egy alaposat az összképen!

Az utastér egy valódi időkapszula, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy gyönyörűen fest. Ha a három kedvenc elememet kellene megneveznem az alapfelszereltségű, azaz CL Sierra vezetőülésében ülve, akkor a kicsi és kellemes fogású kormánykerék, a műszerfal oldalán végighúzódó, függőleges hőmérsékletszabályozó, illetve a fényszórók bajuszkapcsolója lenne a sorrend.

A szögletes, ridegnek tűnő, de egész jó minőségű műanyagok egységes tömbbe állva fordulnak a vezető felé, zörgésnek nyoma sincs, de az is hihetetlen, hogy semmi nincs elrepedve, eltörve, elkallódva. Középen – a sajnos nem eredeti, ám egész korhű – Blaupunkt egység figyel, felette a kazettatartó rekesz, alatta apróbb tárolók találhatóak. A kárpitok szép állapotúak, szakadás, kopás még a kritikus részeken sem található, az üléspozíció remek, az ülőlapok sem lettek kiülve, az ajtóbetétek is rendben vannak. Ebben az állapotában a beltér kifejezetten gusztusos, ráadásképp a helykínálat is egész jó, a tágas, 412 literes csomagtartóról nem is beszélve.

Ford Sierra belső

Ford Sierra belső

Az 1,6-os, 72 lóerős Pinto-motor bár nem mindent elsöprő erejéről híres, a hátsókerekes Sierrát még így is élvezet terelgetni. Ugyan tervben van egy kétliteres erőforrás, vagy egy dupla weber-karbi beépítése (utóbbira nagyobb az esély), de érzésem szerint a jelenlegi blokk teljesítménye is megállja a helyét. Étvágya sem számottevő, az átlag 8,3 körül jött ki, városban cirka 9-et eszik, országúton viszont akár 7 liter környékre is le lehet szorítani a fogyasztását.

A vezetési élmény jelentős részét az irányíthatóság és a jellegéből adódó manőverezhetőség adja, de említhetném a kitűnő érzékenységű gázpedált, melynek reakciója modern autókét idézi. Az ötsebességes manuális váltó szintén korát meghazudtoló állapotban van, hosszúak a fokozatok, jól eltalált gangolgatással, a megfelelő fordulattartományban tartva az autót egész dinamikus érzetet nyújt a Sierra. A futóműve is komfortos, és ami a leglényegesebb, hogy nincs elanyátlanodva, megfelelő stabilitást biztosít.

Persze egy idősebb autónál jogosan motoszkálhat az alábbi kérdés a fejünkben: mi van, ha letérdel a technika? Nem érdemes feleslegesen rémképeket vizionálni, ugyanis egyrészt van egy szűk, ám annál lelkesebb hazai Sierrás-közösség, ahol hamar segítséget találhatunk, másrészt az alkatrészek zöme gyorsan, és kedvező áron beszerezhető. A karosszéria viszont gyenge pont lehet, nagyon oda kell rá figyelni, mert a korrózió viharos sebességgel okozhat komoly és költséges gondokat. Jelen példánnyal is kell azért még mostanában foglalkozni, be kell állítani a karburátort, és a nyelestengely csapágy is „szólásra nyitotta a száját”, de komolyabb problémáknak még a körvonalát sem látni.

Ami egészen biztos, hogy az érzelmek, a fantázia, és a korábbi évtizedekre jellemző, mára kikopott (pozitív és negatív, de mindenképp nosztalgiát ébresztő) sajátosságok ideális arányban vannak jelen a Sierrában, ettől (is) maradt felszínen az emlékezete, és ettől olyan kedvelhető autó.

Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak