Autó Triplex Kft.

Fiat Tipo – harapós ötajtós

Amikor úgy zárhatok le egy tesztet, hogy azt érzem, összeállt a kép, akkor elfog az általános elégedettség. Hogy miként érhető ez el? Fel kell fedezni az adott modell célját, választ találni a kérdésre, hogy egyáltalán miért került a piacra, és akad-e közönsége, vagy csak egy vakvágány lesz a sok közül? Nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem, sajnos nem minden alanynál sikerül maradéktalanul megtalálnom a válaszokat, viszont a Tipo szerencsére nem ezek közé tartozott.

Bizonyára rémlik még, hogy néhány hónapja a szedán változatot teszteltük, és én már akkor erősen szemeztem az ötajtóssal, ám az év végére annyira megszaporodtak a tesztjeink, hogy csak most volt lehetőségem sort keríteni  az újbóli találkozásra. Ezúttal már nem volt apelláta, elkötöttem a járgányt, és nem kevesebb, mint egy hetem volt az ismerkedésre.

Fiat Tipo

Időnként kész gyötrődés egy autó külsejéről írnom, mert úgy gondolom, hogy már ezerszer elmondtam ugyanazokat a sablonokat. Ennek oka az uniformizálódásban keresendő, rengeteg dizájnról a „már láttam valahol, csak más emblémával” érzés ugrik be, ugyanazok a formák, idomok, megszokott jegyek köszönnek vissza számos márkánál. Ez jó a gyártónak, mert kevesebb költséggel jár, viszont rossz a vásárlónak, mert nehéz egyediséget találni a sok egyenkülső között. Nos, a Tipónak ezzel a problémával sem kell megküzdenie, ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének ismerős elemek, de a Fiatnál azt látni, hogy leginkább saját magukból építkeznek.

Értem ezalatt azt, hogy az ötajtós verzióról a Bravo/Stilo modernizált keveréke jutott eszembe, és gyanús, hogy ezzel a meglátással nem vagyok egyedül. Mindenesetre számomra teljesen egyértelműnek tűnt, hogy a forma nem akar a jövőbe mutatni, inkább a jelent képviseli, azon belül is a klasszikusabb külsőt, ezzel nincs semmi baj, nem muszáj mindenkinek a sci-fi-vonalat követni. Rengeteget nézegettem a Tipót, és arra jutottam, hogy rendkívül ügyesen egyensúlyozik a kellő és a túlzott vagányság határán, ha ruhadarab lenne, azt mondanám rá: olyan, mint egy sportzakó, számos helyzetben lehet viselni, ha kell, ad némi komolyságot, viszont laza helyzetekben is jó szolgálatot tehet.

Fiat Tipo

Fiat Tipo

Az utastérre is ráhúzható az előző hasonlat, a keszelőszervek, valamint a kialakítás már ismerős volt, de azért akadt még felfedeznivaló a Lounge felszereltségű modellben. A középkonzol tetejére ezúttal egy jóval komolyabb érintőpanel került, a 7 colos, tabletre hajazó, ezüst kávájú képernyő nem csupán ízléses, de betekintési szöge is remek, matt felületének köszönhetően pedig erős napfényben is látni rajta mindent. A rendszer egyébként letisztult, villámgyors, navigációval is rendelkezik, a térképet szükség esetén a zenelejátszó használata közben is megjeleníthetjük.

A Tipo két tulajdonsága igényelt megszokást, az egyik a tolatókamera torzítása, az optika elhelyezkedése miatt sajnos nem az igazi a képe. A másik pedig a bal oldali bajuszkapcsoló túlzottan könnyű mozgathatósága, ami miatt indexelésnél gyakran csúszott előre a kar, működésbe léptetve ezzel a távolsági fényszórót. Ami viszont minden dicséretet megérdemel, az a könyöklő előtti pohártartó-páros, végre egy autó, ahol nem „kamuból” vannak ott, melyekből egy komolyabb kanyarnál kiesik minden, hanem feladatukat beteljesítő, belül gumi szorítókkal ellátott, becsületes tartókként funkcionálnak!

Fiat Tipo belső

Fiat Tipo belső

Az anyagminőséggel továbbra sincs semmi probléma, a varrott szövetek, a puha- és kopogós műanyagok, az ajtóbetétek mind-mind megférnek egymás mellett, a pozitív értelemben vett olaszos szétszórtság egy nagy egésszé áll össze, nagyon jól együtt lehet élni ezzel a beltérrel. A helykínálat a kategóriának megfelelő, hátul a tetővonal csapódása és a gyárilag sötétített ablakok miatt kisebbnek érezhetjük a teret, mint amekkora valójában. A bővíthető csomagtartó alaphelyzetben 440 literes, magas, széles, remekül pakolható, kevés konkurens tudhat magáénak ennyire hasznos poggyászteret.

Amit a belépőmotoros szedánból hiányoltam, azt most kamatostól adta vissza a Fiat. Az 1.4-es, 120 lóerős benzines T-Jet erőforrás bevált konstrukció, hibátlan dinamikát kölcsönöz a Tipónak, ráadásul az a fajta érces hang párosul mellé, amit szívből lehet szeretni. Mindez hiába lenne szép és jó, ha a hatsebességes manuális váltó nem hozná ki magából a maximumot. Már önmagában a gangolgatás, a sebességek fel/lepakolgatása, az eltalált fokozatok, és a kellemes kapcsolhatóság is emeli az élvezeti faktort, és akkor a futóműről még nem is beszéltem. Egyszerre sportos és kényelmesen hangolt, pont annyira simítja ki az útegyenetlenségeket, amennyire kell, mellette pedig rendben van a stabilitása is, ráadásul a nagy kanyarvadászat közepette is teljesen ébren van az elektronika. A gázpedállal nem óvatoskodtam, értelme sem lett volna, ugyanis a 7.3-7.5 liter között mocorgó átlagfogyasztást produkáló Fiatot nehezen lehetett volna takarékosabbra fogni. Hozzáteszem, azért akadt városozás is bőven a tesztidőszak alatt, de a hatliteres vegyes katalógusadatot nagyon optimistának vélem.

Fiat Tipo

Akkor most nézzük, miért is írtam a teszt elején, hogy összeállt a kép? A szedán és az ötajtós után világossá vált, hogy a Fiat mit is igyekszik elérni az új Tipóval. Egyrészt szerettek volna visszavezetni a köztudatba egy porosodó, ám jól csengő nevet, ez sikerült. Másrészt úgy tervezték meg a modellpalettát, hogy mindenki megtalálja a megfelelő variánst, úgy, hogy ne kelljen sokat gondolkodni a választáson.

Példának okáért az előző és a mostani tesztalanyunk között bőven vannak habitusbeli és korosztályokon átívelő különbségek, és a Fiat nagyon jól tudja, hogy hol kell ezeket az igényeket megfogni! A harmadik, és végső indokom pedig az eltalált árcédula, az 1.4-es, 95 lóerős alapmotorral 3.8 millióba kerül, az 1.4 T-Jet-tel szerelt modell Easy felszereltséggel 4.5 milliótól érhető el, de Lounge-szinten is beférhet 5.000.000 forint alá a Tipo. A kirakósból mostanra már csupán egyetlen darabka hiányzik, ez pedig a kombi, de ezek után egészen biztos, hogy azt is megszöktetjük majd valahonnan.

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek, és a Formont Automobilnak.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak