Autó Triplex Kft.

Fiat Fullback teszt – partner minden helyzetben

„Együtt fagyunk meg…” – morogtam félhangosan, miközben a -4 fokban elkövetett fotózás végeztével behuppantam a Mits…akarom mondani a Fiat pickupjának kabinjába. A Fullback sem volt éppen átmelegedve, kívül még az előző havazás fagyos nyomai látszódtak rajta, a beltérben viszont szerencsére gyorsan kellemessé vált az éghajlat. A Körös környékére vittem ki fotózni, kátyúból-kátyúba huppanva, úttalan utakon ismerkedtünk igazán össze, közben szólt az Aurorától a Nincs térerő, gondoltam is, hogy mennyire találó zene, ugyanis arrafelé tényleg nem volt térerő, kimentünk a világból, nem is ok nélkül, ez a járgány erre lett kitalálva!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Fullback egyedi és forradalmi, hiszen – mint azt valószínűleg nagyon sokan tudjátok – a kissé átformált orrát kivéve lényegében a Mitsubishi L200 átlogózott változata. Engedjétek meg azonban, hogy ne ebbe az irányba menjek el, aki szeretné elolvasni az L200-ról készült tesztünket, annak az alábbi linket ajánlanám. Helyette inkább próbáltam a Fullback-et különálló alanynak tekinteni, és minél jobban megismerni, ugyanis a Mitsuval ellentétben itt egy egész hetem volt a barátkozásra. Ami egyébként szó szerint értendő, hiszen a Fiat óriásával egész jó párost alkottunk. Annak ellenére, hogy az 5.3 méter hosszú, 11.8 méter fordulókörű pickupot a többség első ránézésre nehezen szelídíthető batárnak véli, azt kell mondjam, hogy a tesztidőszak második napján már játszi könnyedséggel térültem-fordultam-parkoltam vele, nyilván nagyon jó, hogy került bele tolatókamera, de egyébként is gyorsan rá lehet érezni a manőverezhetőségére, a nagy visszapillantóknak köszönhetően pedig jól belátni a Fullback oldalsó szegleteit is. Ha már a méreteinél tartunk, a plató mintegy 1.52 méter hosszú és közel 48 centiméter falmagasságú, terhelhetősége pedig 1030 kilogramm. Ezek nagyon derék adatok, két tanácsom viszont lenne a leendő vásárlóknak, egyrészt vegyenek hozzá bélést/bevonatot/védelmet, mert karcok már így is akadtak a belsején, pedig 3000 kilométer alatt nem hinném, hogy túl sokszor pakolták meg. A másik, hogy a plató ajtaját érdemes alaposan becsapni, mert előfordult velem pár méterrel az elindulás után, hogy nemes egyszerűséggel kinyílt, pedig előzetesen sem óvatoskodtam vele feleslegesen.

A beltér teljesen funkcionalista, viszonylag könnyedén fel lehet pattanni a vezetőülésbe, a helykínálat bőséges, a második üléssoron úgyszint, a kényelemmel sincs gond, annak pedig kifejezetten örülök, hogy nem a bőrős változatot kaptuk meg, a szövetkárpit jóval strapabíróbbnak tűnik. Persze túl divatos megoldásokat ne várjunk az utastértől, van azért némi ezüst dekor, meg egy kevés zongoralakk is (minek?!), de egy munkaautó esetében nem ezeken van a hangsúly. Sokkal inkább az összeszerelés minőségén, amivel elégedettek lehetünk, minden masszív, ráadásul a kacatokat is bőven lehet pakolgatni, ajtózsebek, könyöklő alatti tároló, középkonzol- és kesztyűtartó tekintetében is jól áll a Fullback.  Ahogy a teszt elején már kitértem rá, a fűtés gyorsan dolgozik, a pára hamar eltűnik, a digitális klíma panelját hamar megkedveltem, a multifunkciós kormányt már kevésbé, nagyon rossz helyen vannak a gombok, akaratlanul is megnyomkodtam párszor, mire a telefonos kapcsolatot egyből szorgalmazni kezdte egy be nem álló géphang. A többi kapcsoló viszont jó helyen van, nincs gombrengeteg, a műszerfal egyszerű, mint a bot, a hatalmas, átlátható beltér kellős közepén pedig a szinte eltörpülő, 6 colos érintőképernyő kamillázik bele a nagyvilágba, sok más funkciója ugyanis – a már említett tolatókamera kivételével – nincs, a Gold felszereltségi szinten van navigáció is, a Silvernél be kell érni az egyszerűbb verzióval, USB-s zenelejátszás és Bluetooth kapcsolat azért jár. Mint ahogy a kézifék melletti tekerő sem dísznek van, itt lehet kiválasztani a hajtási üzemmódokat, a 2H (hátsó kerék), 4H (összkerék), 4HLc  (összkerék, központi diffi zárva), 4LLc (összkerék, felező, központi diffi zárva), ennek egyébként a műszerfalon is van egy visszajelzője. Az extrákat nézve fontos megemlíteni a lejtmeneti elindulássegítőt és sávelhagyást figyelő segédletet is, mindkettő nagyon hasznos tud lenni.

A Fullback lelke a szintén L200-ból ismert 2.4 literes, 181 lóerős turbódízel erőforrás, dinamikus, fickós blokk, közreműködésével 12.2 másodperc alatt teljesíthető a százas sprint. A Fiat hangszigetelése kitűnő, a motornak csak a kulturált duruzsolása hallatszik be, a gördülési zaj a 245/65R17-es abroncsoknak köszönhetően ugyan jelen van, de ki bánja, mikor a nagy papucsoknak és az elől kettős kereszt-lengőkaros, hátul pedig laprugós futóműnek, na meg az összkeréknek hála a kitűnő úttartás és kanyarstabilitás mellett a rosszabb utakon is legalább olyan magabiztossággal dübörög át a Fullback, akár egy tank. A hatgangos manuális váltó karja hosszú úton jár, kapcsolása időnként kissé nehézkes, ám a sebességfokozatokat alapvetően jól eltalálták. A Fiat pickupjának fogyasztása városban 10 liter környékén alakult, országúton ezt a számot nagyjából 7 literig sikerült csökkentenem.

Az utolsó 1-2 napban már partnerként tekintettem a Fullback-re, Starskynak és Hutchnak azért nem ajánlanám a Gran Torino helyett, ám aki egy jól terhelhető, cudar utakon is boldoguló, strapabíró munkaautót keres, annak érdemes felvenni a listájára, úgy meg főleg, hogy ár szempontjából (nettó 5.999.000 forinttól érhető el) is a Fiat modellje kínálja az egyik legkedvezőbb megoldást.

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek, és a Formont Automobilnak.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak