Autó Triplex Kft.

Ezért mentek össze az amcsi óriások

Néhány évtizeddel ezelőtt még hatalmas benzinfaló „dinoszauruszok” uralták az utakat az Egyesült Államokban. Bár még manapság is vannak nagyétvágyú modelljek, az igazi cirkálók ma már nem annyira jellemzőek. Miért alakult ki ez a trend és mikor fordult meg az irány? Ezeket a kérdéseket vizsgáljuk cikkünkben.

cadi

Az óriási és kényelmes járgányok igazi jelképei voltak az Egyesült Államoknak, ugyanis a jólétet, valamint a szabadságot jelentették sokaknak. Persze ehhez kellett, hogy a nyersanyag és az olaj ára is alacsony legyen, ám mivel az 50-es, 60-as években ez egyáltalán nem volt probléma, semmi nem állta útját a hatalmas hodályok térnyerésének. Senki nem lepődött meg egy közel 1700 kilós Impalán, amihez mai szemmel is elképesztően erős, V8-as, majd’ 400 lóerős motor tartozott, hiszen a nagy testhez nagy lélek is dukált. Bár a hatvanas években a kompaktok (Falcon) és a pónik (Camaro) is egyre inkább elterjedtek, ezek a modellek is mindinkább súlyosabbak és erősebbek lettek.

A hetvenes években aztán beütött a krach, az olajválság(ok) és a környezetszennyezési-mutatók a törvények durva szigorítását idézték elő, a nagy autóknak pedig innentől kezdve meg voltak számlálva a napjaik. A GM még időben lépett, de több gyártó is európai, valamint japán licenszeket honosított. A fogyókúra egyik legjobb példája a Pontiac Bonneville, amely 1974-ben még két tonnát nyomott, és egy 7.5 literes V8-as duruzsolt a nappali méretű motorterében, azonban 1987-re már „csak” 1508 kilós volt és 3.8 literes, V6-os motor hajtotta.

Summer-Oh-Eleven-030-800

Pár évre rá takarékossági-mutatóval nehezítették az amúgy is gondban lévő gyártók dolgát, 1977-ben 1 liter üzemanyaggal 7.5 kilométert kellett megtennie egy autónak, tíz évvel később ez a szám 11.7 km-re módosult. Ha valaki nem tartotta be a játékszabályokat, annak óriási büntetést varrtak a nyakába. A GM-nek ismételten jól jött a japán együttműködés, a Ford a fronthajtásos Escorttal menekült a szabályok elől, az American Motors pedig a Renault-val fogott össze, minek eredményeként módosított Renault 9 és 11-es modellek jelentek meg a tengerentúli palettán.

A nyolcvanas évek végére valamelyest megnyugodott a piac, ám számos legendás gyártó roppant össze a nyomás alatt, az egykor kedvelt monstrumok pedig jó ideig számkivetettként éltek. Az Egyesült Államokban mai is megfigyelhető egyfajta kettősség, ami a négykerekűek világát jellemzi. Amely darabok viszont túlélték a válságot, ma már megbecsült veteránokként falják az üzemanyagot.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak