Duna Autó Zrt.

Dacia Duster 1.6 SCe 4×4 Prestige teszt – kifutóként is befutó

Szemfülesebb olvasóink talán már észrevették, hogy a múlt héten bemutatott 1310-es egyik fotóján egy új márkatestvér is felbukkant, egészen pontosan egy Duster. Az sem véletlen, hogy a két teszt egymáshoz ilyen közeli időpontokban került fel az oldalunkra, ugyanis pár ezer kilométert közösen tett meg az új és a veteránkorú Dacia.

Csináltunk már korábban is ilyet, tavaly egy Škoda 105 – Superb párossal, tavalyelőtt pedig egy Lada 1200s – Vesta kettőssel gurult együtt a csapatunk, a kapcsolódó teszteket itt olvashatjátok.

Bár már jól ismerjük az új Dustert, több alkalommal is járt nálunk különböző változataiban, mégis egy ilyen „tartósteszt” számos olyan tapasztalati lehetőséget biztosít, aminek köszönhetően egy csomó, eddig még fel nem tárt kérdésre kaphatunk választ. Ráadásul a leköszönő szívómotorral kaptuk meg alanyunkat, úgyhogy arra is érdemes kitérni, hogy megéri-e most rárepülni a kifutó motorral szerelt utolsó darabokra?

Egy első körös tesztben (tehát amikor először kapunk meg egy adott modellt), általában az előző szériához mérve a külső-belső-műszaki különbözőségekre helyezzük a hangsúlyt, a további tesztek alkalmával pedig a felszereltségbeli szintek, motorpaletta további tagjai kerülnek sorra. Ezekben vannak elnagyolt részletek, 2700 kilométer alatt azonban már az apróbb nüanszokra is rá lehet menni, van idő és lehetőség „kísérletezgetni”. Jelen esetben több mint másfél hét állt rendelkezésre, és olyan útvonalak, ahol kiderült, hogy mennyire ideális partner a Duster az utazós mindennapokban. Mert – és itt már válaszolnék is az első kérdésre – ez a Dacia egy utazóautó, méghozzá univerzális.

Ha kell, lemész vele a gátoldalra, mi például Angus marhákkal barátkoztunk a Körös partján, épp egy nappal az erdélyi utazásunk előtt. Volt egy kis sár, közepes emelkedőkkel. Ilyesmikkel lazán megbirkózik a 4×4-es Duster, mint ahogy kategóriájához mérten a kanyargós utakon is egész jól elboldogul, és városban sem érződik ügyetlen batárnak. Mindenből tud egy kicsit, így azoknak jelenthet megoldást, akik nem egy bizonyos feladatra keresnek autót. Viszont bármennyire is annak tűnik, a Duster nem feltétlenül célszerszám, más kérdés, hogy terepgumikkal és önzáró diffivel már más lenne a helyzet.

Ami a futóművét illeti, a kasztni kialakítását és a 21 centis hasmagasságot illetően teljesen komfortosan viselkedik aszfalton, ügyesen rugózza ki az úthibákat, még murvás felületen is egész kényelmesnek érződik. Terepen viszont, 4×4 ide vagy oda kissé feszesnek hat, a kormányzás ugyanakkor bármilyen körülmények között megállja a helyét, picit túlszervózott, de ez néha még jól is jön.

Ha már a komfortszintnél tartunk, általánosságban jól teljesít a Duster, jó a helykínálat, valamint a 411/1444 literes, dupla padlós csomagtér is képes elnyelni egy teljes család egyheti pakkját, sőt, még két másik felnőtt egyéb holmijait is, főleg ha a kalaptartót kikapjuk  – tapasztalat. Az anyósülés alatti rejtett rekesz is ügyes megoldás, ide akár egy-egy nagyobb csomagot is bepakolhatunk.

Derékfájósoknak azért érdemes beszerezni valamilyen utólagos támaszt, mert egyrészt hosszabb távon (mondjuk ha 500-600 kilométert kell egyszerre végig ülni) már kiérződik az ülés szivacsossága, másrészt a nem túl hosszú ülőlap magassága sem állítható. A kilátás előre talán kicsit szűkösnek tűnik a szélvédő méretei miatt, azonban nagyjából látni az autó orrát, úgyhogy ez inkább csak megszokás kérdése. Hátul nagy segítséget ad a meglepően jó minőségű tolatókamera és a radarrendszer, utóbbit az információs kijelzőn is nyomon követhetjük. Biztonsági szempontból megemlítendő még a holttérfigyelő is, nagyon hasznos plusz! A navigációs rendszer Románia térképét nem tartalmazta, ez némileg meglepő volt, mindenesetre a pontosságával és a reakcióidejével nem volt gond.

Az 1.6-os szívómotorral már korábban is teszteltük a Dustert, akkor 7 literes átlagfogyasztást sikerült produkálni, és itt jön az a bizonyos kísérletezgetős rész, hiszen különböző etapokon, különböző körülmények között sikerült fogyasztást mérnünk. Ehhez segítségünkre volt a „Driving Eco” is, ami magát a vezetési stílust is pontozza (többek között a váltást és a gyorsítást is), tanácsokat ad, illetve részletes adatokkal szolgál.

Nem meglepő módon a legkedvezőbb értéket egy városokkal tarkított alföldi, 100 kilométeres szakaszon, egyetlen személlyel, időnként ECO módot használva, klíma nélkül mérhettük, az 5.8 literes eredmény kellemes csalódás volt, lévén a gyári vegyes a WLTP szabvány szerint 8.3 liter körül van.

A következő nagyjából 1700 kilométer alatt hegyen-völgyön át autózva, négy személlyel, rendesen megpakolva, gyakori ECO használat mellett, többnyire légkondimentesen 6.6 litert kért a Duster, ez is igen korrekt szám, és a sprintmonitoros 6.8-as átlaghoz mérten is reális.

Ezen az etapon végig sofőrtársam vezetett (én közben az 1310 volánját tekergettem), de kétséggel elhiszem neki, hogy ezen fogyasztási adatok mellett sem keltette „gördülő útakadály” érzetét a Duster. Egyvalamire azért érdemes figyelni, ez pedig az üzemanyagszint, hiszen 100 kilométer alatti hatótávnál gyakorlatilag már csak a tapasztalatainkra hagyatkozhatunk, hiszen a megtehető kilométerek számát innentől már nem mutatja a fedélzeti számítógép, a szintet jelző rubrikák pedig viharos gyorsasággal képesek a nulla felé közelíteni.

Visszatérve az 1.6 literes, 114 lóerős (156 Nm) motorhoz, hiába nem egy sprintbajnok – ECO módban meg főleg nem – a maga 12 másodperces 0-100-as gyorsulásával, de általános használatra minden további nélkül megfelel. A hatos manuális váltóval azért vissza-vissza kell kapcsolgatni előzésnél, de ez is egy olyan kompromisszum, amit idővel meg lehet szokni, ki lehet tapasztalni, főleg azoknak, akik eddig is a szívómotorokat részesítették előnyben.

Ugyanakkor akik továbbra is ebben a konstrukcióban gondolkodnak, azok számára van egy kevésbé jó hírem, méghozzá az, hogy a kibocsátási normák miatt rövidesen nyugdíjba küldik, helyébe pedig egy új erőforrás érkezik. A négyhengeres szívót egy háromhengeres turbómotor váltja, a 999 köbcentis, 100 lóerős (160 Nm) hasonló sprintet és végsebességet ígér (170 km/óra), ám csak Comfort szintig lesz elérhető és összkerekes változatot nem készítenek belőle.

Az új motorral szerelt Duster egyébként már szerepel az árlistán, egyelőre még a szívó is ott van mellette, így könnyen kalkulálhatunk az árkülönbségekkel. Ha Comfort felszereltséget szeretnénk, akkor mindössze 100 ezer forint a különbség a kettő között, ám ha a tesztalanyunkhoz hasonló Prestige van tervben, akkor már csak a 130 lovas 1.3-assal számolhatunk, itt már félmillió forint a differencia – ezek az összkerék nélküli modellekre vonatkoznak. Ha kell a 4×4, akkor szintén 500 ezer forint a kettő közötti távolság, de a 150 lóerős TCe és a paletta egyetlen, már jól ismert 1.5-ös dízelmotorjával még magasabb lesz a végösszeg. Így aztán nem merész kijelentés, hogy listaáron, összkerékkel, Prestige szinten az 1.6 SCe nem rossz ajánlat 4.8 millió forintért, ráadásul az opciós extrák sem túl borsos árúak. Jelenleg még van készleten, rendelhető is, hogy meddig, az már más kérdés…

Teszt: Bense Róbert, Perger Zoltán

Fotók: Bense Róbert

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!

motortisztítás
Cimkék
Lotus Cleaning tesztelok.hu

Javasolt cikkek

Back to top button
Close