Autó Triplex Kft.

BMW 316i teszt – hibátlan, de a varázslat kiveszett

Belépőmotor, rengeteg extra, 3 év használat...megérte?

A BMW-ket általában három fő tulajdonságuk miatt szeretik, az egyik a presztízsük, a másik a küllemük, a harmadik pedig az élmény, amit a vezetésük ad. Míg a 316i esetében az előbbi kettő megmaradt, utóbbi sajnos nem kapott olyan fajsúlyos szerepet, mint ahogyan azt vártuk.

Ennek ellenére persze a 2012 decemberi gyártású 316i egy hihetetlenül precíz autó, néha szinte már túlságosan is az. Tesztalanyunk a prémiumkategória határát súrolta újkorában, azonban most, 59.000 kilométerrel később is elmondható, hogy kívülről, belülről és műszaki szempontból is olyan, mintha csak tegnap gurult volna le a gyártósorról. Érezhető rajta a vegytiszta német morál, ami azonban egy kicsit idegenné teszi az autót. Hogy miért írjuk ezt? Nem a megjelenése miatt, az biztos, ugyanis az kétségtelen, hogy egy igen csinos autóról beszélünk. Elég csak megnézni a gyönyörűen húzott, klasszikus rajzolatú fényszórókat, de a motorháztető finom élei is nagyon ügyesen, egyben kellő visszafogottsággal morcosítanak. A keretként végigfutó krómdíszek is sokat dobnak az oldalnézeten, jó ez így!

Viszont a menettulajdonságokat nézve kicsit sokgondú a 316i, mindenbe beleszól az elektronika, és nem találni azt az átütő erőt, ami sok régebbi BMW-ben ott volt, vagyis nem úgy, ahogy azt reméltük. Nyilván túlzottan sportos megnyilvánulásokat ne várjunk egy közel 1.4 tonnás autótól, már csak azért se, mert az alap, 1.6-os, 136 lóerős turbós benzinmotor került bele. Ami egyébként tökéletesen teszi a dolgát, a 9 másodperces százas sprintet sem kell szégyellni (a vége 210 km/óra), ráadásul a 8 literes átlagfogyasztás is teljesen korrekt, szóval szó nem érheti, de tény, hogy egy hasonló kaliberű modellt általában egy kicsit karakteresebb erőforrással érdemes választani.

Mindazonáltal hétköznapi forgalmi helyzetekben bőven elegendő a teljesítménye, nem mellékes továbbá, hogy kellemes és pontos kormányzás jellemzi, a futómű is hibátlan, magabiztosan tartja magát a kanyarokban, szinte semmit nem éreztünk az úthibákból. A – némileg meglepő módon – hatgangos manuális váltó pedig nem csupán ergonomikus elhelyezésű, de a pontosságára sem lehet panaszunk.

A kristály fehér metál fényezésű, BMW Luxury Line felszereltségű modellbe beletartozik a Sansatec Veneto, bézs színű bőrülés, amelyen a használat legkisebb nyomát sem fedeztük fel a teszt alatt. Sőt, az összkép minden szempontból nagyon meggyőző, a beltér makulátlan állapotában maradt meg, nagyon vigyáztak erre az autóra. A vezetőülést szinte körülölelik a kezelőszervek, a minimalista dizájn jól el lett találva, semmi felesleges csicsa, mindent pillanatok alatt el lehet benne érni. Az iDrive a szokásos, könnyen szokható, a 7 colos képernyőn visszaköszönő rendszer tudása is gazdag, többek között navigáció és tolatókamera is jár.

Az extrák között megtalálható az automatikus-távolságtartó (ARD), az első-hátsó parkolóradar és a fékasszisztens is, de holttérfigyelőt is kapunk. Bár az ülések lehetnének egy hangyányival masszívabb tartásúak, a helykínálat nagyon rendben van, a napfénytető miatt még nagyobbnak érződött a tér, a 480 literes csomagtartó pedig egyenesen fejedelmi hatást kelt.

Sokáig kerestem, hogy hol lehet a hiba (vélhetően bennünk), mert egyébként eszünk ágában sincs belekötni a 316i-be, egyáltalán nem érdemel jelentős kritikát, viszont ez a BMW kőkeményen az eleganciáról és a megjelenésről szól, mintsem az élményről. Ezt el kell fogadni, hiszen sokaknak az előbbi tulajdonságok a fontosabbak, márpedig aki közéjük tartozik, azoknak a 316i lehet az ideális autó! Aki itt keresgél, egészen pontosan ezen a felszereltségi szinten, annak a pénztárcája sem fogja megúszni, 6-7 milliót még manapság is elkérnek érte. Hogy megéri-e? Ezt a döntést inkább rátok bíznám.

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak