BMW 116i használtteszt – a legkisebb is számít

Miért érett meg az aktuális 1-es generáció arra, hogy érdemes legyen használtteszt keretében beszélni róla egy kicsit? Például azért, mert már közel 8 éve van a piacon. Azért is, mert ez az utolsó hátsókerék-meghajtású 1-es, ha igazak a hírek, ráadásul az utód sem lehet túl messze. No, meg azért is, mert a 2015-ös ráncfelvarrás előtti modellek már 3-4 millió között is elérhetőek a nagyközönség számára – négy hengerrel. Igen, ezt ki kell emelni, ugyanis a facelift-es 1-esek (116, 118) már 1,5-ös, turbós háromhengerest hordanak az orrukban, ellenben a korábbi verziókkal, amikbe még 1.6-os, turbós négyhengeres került.

A bajorok nagyon trükkösek, ügyesen (vagy gonoszan?) játszanak a számokkal. Míg az F20-as 1-es széria belépő benzinese a nevetségesen lebutított 114i volt 101 lóerővel, addig a ráncfelvarrást követően a 116-os lett a modellpaletta alja (a korábbi 134 helyett 107 lóerővel). Így lehet az, hogy a 2012-es, 116-os tesztautó teljesítményszintje megegyezik a jelenleg is rendelhető, hengerfosztott 118-as típuséval. Ezzel be is fejezném a nagy számháborút, mielőtt még belekavarodnánk. Csupán fel szerettem volna hívni a figyelmet egy apró turpisságra, amit a BMW marketingesei műveltek – cseles ez a „felülszámozott downsizing”, ne dőljünk be neki!

Szóval tesztalanyunk egy 7 éves BMW 116i, 94.500 kilométerrel az órájában, hatfokozatú kézi váltóval. Összességében elég csinos is, nem igazán fogott rajta az idő és a mindennapi használat. Ennek ellenére érdemes róla beszélni, ugyanis remek opció lehet azoknak, akik stílusos kompaktra, vagy csak szimplán olcsóbb, ellenben viszonylag fiatal és modern BMW-re vágynak. Már ha tényleg jó. Vajon megvan benne az a sportosság, az a plusz, amit a márkától várnánk?

Ami legelőször meglepett, az a dizájn. Az alapforma gyakorlatilag ugyanaz maradt, amit már az első generációnál megismerhettünk, ugyanakkor sokkal csajosabb dologra számítottam az összkép kapcsán. Tény, hogy ez az egyik legkevésbé maszkulin BMW, ellenben jóval határozottabb és egyedibb annál, mint amit elsőre gondoltam. Az tetszik a legjobban benne, hogy határozott stílusa van, ebből a szempontból pedig vonzóbb számomra, mint a modellfrissített, aktuális változat. Utóbbi sokat vesztett a karakteréből, felvéve az elmúlt néhány évre jellemző uniform márkaarculatot, mind az első, mind a hátsó lámpák tekintetében. Némi nőies eleganciát érzek az orrban, de talán ettől vonzó és különleges.

A gyártó legapróbb családtagja is 4,3 méter hosszú, szóval nem is olyan pöttöm – példának okáért kicsit nagyobb, mint egy 7. generációs Golf.  A csomagtér 360 liter, ami két-három személynek még egy nagyobb túrára is elég lehet, emellett a 2690 mm-es tengelytávnak köszönhetően a hátsó lábtér is korrekt méretű. Abszolút van értelme az 5 ajtós karosszériának, bár így nyilván kevésbé menő, ellenben egy teljes értékű autó az 1-es. Ennek köszönhetően sokaknak jelenthet alternatívát. Megfelelhet akár pároknak, első autónak, anyukáknak, barátnőnek, de huszonéves srácként még én sem éreztem hülyén magam benne. Nagyobb motorral még játékszernek is jó lehet, szóval férfi társaimat is biztatom, hogyha kompakt kategóriában keresnek autót (nem pedig közlekedőedényt), akkor próbáljanak rá.

Érdemes, ugyanis a következő adatok elgondolkodtatóak: 1.6 literes turbómotor, 220 Nm nyomaték, 136 lóerő, mindez a hátsó kerekekre. Kevés? Manapság annak tűnik, de még így 1360 kiló súlyt cipelve is az egyenlet végén 8.5 másodperces 0-100-as adat áll. Ezen mondjuk én is meglepődtem (kicsit többre gondoltam), ellenben aláírom, hogy valóban sportos már ezzel a teljesítményszinttel is az 1-es. Comfort módban kifejezetten kényelmes és hétköznapi, szinte még a teljesítményből is visszavesz a rendszer. Sport-ba kattintva azonban meglepően jókat lehet vele autózni, ügyesen ráfekszik az útra az autó és baromi stabilan hozza az ívet a megengedettnél (vagy a logikusnál) jóval nagyobb sebességgel is. Oké, a hátulja nyilván nem mocorog, de van benne bugi, amellett pedig nagyon rugalmas és 130-140-ig meglepő lazasággal kúszik fel a mutató a teljesítményszinthez mérten, miközben jól szórakozunk. Ez nagy szó!  Azért csak tudnak valamit ezek a németek. Kissé csalódás ellenben a hatfokozatú kéziváltó, ami pontos, de teljesen átlagos, kissé műanyag kapcsolási érzetet ad. Egy BMW-től bevallom, ennél valamivel többet vártam ezen a téren. A kormányzás viszonylag precíz és pontos, ellenben középállásban meglepően nagy holtjátéka volt, a kormánymű nem volt 100%-os.

A beltér remekül bírja a gyűrődést, szinte semmi sem árulkodik arról, hogy ez már egy 94 ezret futott autó, az ülések épek és szépek, ráadásul még a lakkozott felületek sem gyűjtöttek össze kellemetlen mennyiségű karcot. Itt-ott persze érezni, hogy ez „csak egy 1-es”, a fedélzeti computer kezelése a megszokott úton-módon történik, ellenben a rendszer kissé egyszerűnek hat a nagyobb társakhoz képest. A műszeregységek közé is csak egy apró visszajelző képernyő jutott, emellett az anyaghasználat sem olyan, mint a felsőbb ligákban. Az anyagminőség nem kiemelkedő, de korrekt. Egy hasonló korú, konkurensnek is tekinthető A3-asból ültem át, ami valamivel unalmasabb, ellenben összeszedettebb hatást keltett belülről. Mindezek mellett érezni, hogy ez már valahol a prémium kategória előszobája. A Sport felszereltséghez tartozó piros csíkok izgalmasak a kárpitokon és a műszerfalon, a lakkbetétekkel együtt még épp színes és hangulatos, mintsem bazári a megoldás, jó helyen húzták meg a határt.

A felszereltség is viszonylag gazdag, a kulcs nélküli indítás mellett digitális, kétzónás klíma is megtalálható az autóban, az elektromos ablakok és a bőrös multikormány pedig szinte alapvető ebben a szegmensben. Az ülésfűtésen kívül csak a navigáció hiányzott a manapság divatos extrák közül, bár utóbbi abszolút elengedhető, egy telefonos program sokkal egyszerűbben és jobban megoldja a problémánkat. A hely hátul is korrekt volt, a kompakt stílusú karosszéria miatt a fejtér sem volt szűkös. Az itt ülők kaptak egy-egy légbefúvót is az elektromos csatlakozó mellett. Egyszóval meglepően tágas és élhető, jól összerakott és cseppet sem unalmas a beltér, még rosszabb úton sem adtak ki a műanyag elemek semmilyen recsegő-nyöszörgő hangot. Talán e-téren érezni a legjobban, hogy azért ez újkorában egy közel 10 milliós autó volt.

Pozitívan csalódtam, az 1-es széria sportosabb annál, mint amire számítottam, abszolút hű a BMW névhez. Nem tudom, mennyi marad meg az élményből, amennyiben valaki a 114-est választja, az valószínűleg inkább csak egy korrekt, minőségi használati eszköz, mintsem szórakoztató tárgy. A 16-os azonban rendben van, egy 120-as, netán 125-ös 174-220 lóerő közötti teljesítménnyel, 2 literes turbós benzinessel már egész jó móka lehet. És akkor még ott van az M135 és az M140-es verzió azoknak, akik nem adják 300 lóerő alá, hmm…

A kínálat széles, dízelből is lehet válogatni a 94-221 lóerő közti tartományban. 3-5 millió körül lehet szemezgetni az 1.6-os, 4-7 éves, facelift előtti példányokból felszereltségtől és kilométerállástól függően. Ennyit úgy gondolom, hogy megér, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kismotoros verziók 7-8 milliós kiinduló árát könnyű felextrázni a 10 milliós ligába egy új példány konfigurálása esetén.

Bacsa Zoltán

Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!