Autó Triplex Kft.

Audi SQ7 4.0 V8 TDI Quattro menetpróba – nagy testben ép lélek

Léteznek az autóiparban furcsa ellentmondások. Kicsi karosszéria, nagy motor, vagy akár hatalmas karosszéria, pici motor. Ez utóbbi nyilvánvalóan a rosszabbik eset, ám vannak a jelenlegi piacon olyan modellek, melyek egy kicsit „elborultabbak” az átlagnál, ugyanis amikor egy sorház méretű karosszériába beleraknak egy 4 literes V8-as egységet, az már felveti a kérdést: „minden rendben”?

Határozottan IGEN! Az Audi a 2017-es modellévű SQ7 modelljével valami olyat alkotott, amire teljességgel rá lehet fogni, hogy „elborult”. A szolnoki Das WeltAuto támogatásával megvalósult menetpróba sajnos rövid volt, de mindent felfedett számomra, amit első körben tudni szeretnék egy ilyen csatahajóról. A desing Audisan visszafogott és konzervatív, ám „sportmodell” lévén, van a formanyelvben egyfajta kis virgoncság, ami szinte ordítja a külvilágnak, hogy nem egy átlagos kivitelről van szó. Valamint öröm látni, hogy a kipufogó csonkok valóban a hulladék gázok kivezetésére szolgálnak és nem csupán egy látványelemről van szó, mint ahogy azt sajnos sok esetben láthattuk már az Audi modellkínálatában.

A beltér kínálta finomságokat bár csak futólag vizsgáltam, így is egyértelmű, hogy a mérnökök bizony minden földi jót felhalmoztak az SQ7 belsejében, amit csak lehetett. A műszeregység megjelenése pazar, csakúgy, mint a kijelzők grafikai megoldásai. Nagyon szeretnék, de egyszerűen nem találok benne hibát, talán csak annyit, hogy túlontúl visszafogott. Nincs meg benne az a könnyed filigránság, mint az új generációs TT-ben. Nyilván ez nem hátrány, hisz a műszeregység megjelenése rendkívül elegáns, de „S” modellről lévén szó, elbírna egy kis elevenséget. Az anyaghasználatra nem lehet panasz, bármihez érek hozzá az kellemes tapintású és recsegés / ropogás nélkül van összeszerelve.

Ezt persze ezen az árszinten el is várhatjuk egy ilyen autótól, hiszen az SQ7 újkori alapára több, mint 28 millió forint, amit a hozzáadott extrákkal tovább is lehet fokozni. Alanyunk még 81 500 km megtétele után, több mint egy éves létére is 23,499,000 forintba kerül, ami már egy szép családi ház ára. Visszatérve a beltérre: az elektromosan állítható ülések rendkívül kényelmesek és nagyon jó az oldaltartásuk, míg az üléspozíció pontosan azt hozza, amit hozni kell. Egy kicsit olyan érzés benne ülni, mintha egy hangárban lennénk! Hatalmas a tér, amire az extraként rendelhető panoráma üvegtető még rátesz érzetben egy lapáttal.

A csomagtér is megér egy percnyi néma tiszteletadást, ugyanis alaphelyzetben 805 liternyi hasznos raktér áll rendelkezésünkre, ami felnyitott harmadik üléssorral rögtön 235 literre zsugorodik. Ám ha kihasználjuk lehetőségeinket és ledöntjük a hátsó két üléssort, már egy 1990 literes rakodócsarnok lesz megtalálható a kolosszus hátuljában.

Meg merném kockáztatni, hogy az SQ7 legvonzóbb része nem a belső tér, még csak nem is a külső, hanem az, ami a hatalmas motorháztető alatt szunnyad. Nevezetesen az a 4 literes, pontosabban 3958 köbcentis, V8-as, TDI dízelmotor, aminek (ötezres fordulatszám mellett) 435 lóereje és a már szinte alapjárattól jelen lévő 900 nm-es forgatónyomatéka bőven elég ahhoz, hogy ezt a háztömbnyi autót 4.8 másodperc alatt katapultálja 0-100 km/órás sebességre.

Teszi mindezt olyan orgánummal, amit a legtöbb autószerető ember izzadó tenyérrel, és enyhén megemelkedett pulzusszámmal hallgat. De hol marad a tipikus dízel kerregés? Nos, sajnos a hang egy részét a kipufogókba épített hanggenerátorok szolgáltatják, ugyanakkor nem szabad arról elfeledkezni, mindegy, hogy benzin vagy dízel, 4 liternek és a benne lévő nyolc hengernek már eredendően jó hangja van és nem fog traktorszerűen kerregni.

De térjünk vissza a gyorsuláshoz. Van itt egy kis csavar! Nagyon furcsa érzés, amikor az SQ7 a 8 fokozatú, érzésre nagyon gyors kapcsolású Tiptronic automata váltó segítségével, mind a négy keréken keresztül rászabadítja az aszfaltra a hegyomlásnyi nyomatékot gyorsulási szándékkal, hiszen egyrészt furcsa érzés egy ekkora méretű és hatalmas homlokfelületű autóval ezt a dinamikát megtapasztalni, másrészt pedig nagyon csalóka. A sebességérzet egyáltalán nem jó! Illetve az, de nem jó értelemben. Az SQ7 számomra legmeglepőbb tulajdonsága az, hogy a gyorsítást olyan természetesnek veszi, hogy a bent ülők ebből egyáltalán semmit nem éreznek, ami miatt ijesztő tud lenni egy-egy gyorsulási mutatvány.

Nagyon hamar és erőlködés nélkül el lehet vele érni a 200 km/órás tempót, amit szinte észre sem lehet venni, úgyhogy nem árt észnél lenni! Érdekes viszont, hogy normális használat mellett a vegyes fogyasztás durván 10-11 liter, ami persze több, mint a katalógus szerinti 7 liter, de egy ilyen teljesítményű és méretű autónál már szinte ez az adat is hihetetlen.

A végsebesség 250 km/órában lett korlátozva, ám biztosak lehetünk benne, hogy az autó ennél jóval többre lenne képes, legalábbis egy egyenes útszakaszon. Kanyarokban ugyanakkor felépítéséből adódóan nincs a helyzet magaslatán és újfent bebizonyítja, hogy a fizika törvényeit nem lehet felülírni egy 2.3 tonnás szörnyeteggel. Hiába van alatta kifinomult futómű, ami egyébként minden szituációban maximális kényelmet és nagyszerű úttartást biztosít megfelelő merevség mellett, egy kanyargósabb útszakaszon bizony tapasztalható némi oldaldőlés. Ez a jelenség viszont nem ölt zavaró méreteket, hiszen valljuk be, egy bő 5 méter hosszú autóval nem feltétlenül fogunk hegyi szerpentinekre merészkedni pusztán „mókázási” céllal.

Az Audi SQ7 egy ízig-vérig családi autó, amit rendelhetünk öt vagy hét üléses kivitelben egyaránt. Ugyanakkor technikai képességeiből és abból adódóan, hogy ez a típus a világ egyik legerősebb dízel üzemű SUV-ja, megengedi nekünk azt az élvezetet, hogy úgy közlekedjünk vele akár az egész családunkkal együtt, ami magát az utazást teszi egy hosszan tartó emlékké, nem pedig a tényleges úti célt.

A menetpróbáért köszönet a a szolnoki Das WeltAuto-nak és a Juvenal Kft.-nek!

Cikk: Kis Sándor

Fotók: Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak