fbpx

Audi A8 4.2 TDI teszt – nyolc hengerrel lelke van

Ha már Audi, mi továbbra is a csúcsok felé törekszünk. Támasztottunk már fel 1. generációs, 3,7-es V8-as szörnyeteget a Tesztelők hasábjai között, Robi részletesen cikkezett minden mozzanatról. Korábban kipróbáltuk azt is, milyen lehetett annak idején igen magas kormányzati pozícióban dolgozni: egy gyönyörű állapotú, második generációs, 3.0 V6 TDI-ben szellemültünk át. Kifinomult és meglepően nyugodt atmoszférájú autóval volt dolgunk ekkor, s bár spiritusz volt benne, a padlógázzal beleállunk a belső sávba feeling teljes mértékben hiányzott abból a kocsiból. Guruló nappali vagy tárgyalóterem a lehető legnagyobb kényelemben és luxusban, valahogy így tudnám összefoglalni a háromliteres dízel személyiségét. És akkor most a kezem közé sikerült kaparintani egy 2005-ös, azaz szintén ráncfelvarrás utáni V8-as dízelt. Vajon ezúttal is relatíve semleges, illetve még kifejezőbben fogalmazva érzelemmentes lesz a reakció, amikor ránehezedünk jobb lábunkkal a gázpedálra? Egy fenét!

Mozgatni egy 1,7-1,8 tonna közötti, 5 méter hosszú tárgyat még akkor is igen csak nehéz, ha kerekeken gurul. Luxusautóknál persze ez még szinte pehelysúly egyfelől, másfelől pedig alap, hogy ha valami drága, akkor az jól is megy. Mégse felejtsük el, hogy önmagában már az is sportteljesítmény lenne, ha egy átlag autó szintjét hozná egy ilyen batár nagy limuzin. Megszoktuk, ami igazán méretes és nehéz, az lomha: ki látott már Nürburgringen köröző Bobcat-et, vagy gyorshajtáson kapott, megrakodott dömpert az autópályán? Szóval az egész természetellenes, idegen első blikkre. Ilyenkor üt még keményebbet az 5,9 másodperces 0-100. Bizony, az A8 tudja! Legalábbis papíron, de mi is rápróbáltunk egy állórajtra, és azt kell mondjam, nem lepődnék meg, ha a gyári érték közelében lett volna a mért idő.

4134 köbcenti marketing féle kerekítéssel már 4,2 litert ad, az Audi szerint legalábbis biztosan. Ekkora a hengerűrtartalma a sofőr előtt robajló, duplaturbós dízel erőműnek, mely a motortérben lakozik. 326 lóerőhöz igen tisztességes 650 Nm nyomaték társul, mely már 1600-as fordulattól próbálja teljes erejével szaggatni az aszfaltot mind a négy kerék segítségével, hisz Quattro meghajtásról beszélünk. Ez a motor egyébként a 4 literes, 275 lovas, szintén V8-as TDI-t nyugdíjazta, de hát erőből sosem elég. Méretéhez és a körítéshez mérten a 4,2-es egészen szolidan kortyolgat, átlagban jelenlegi tulajdonosánál 10 liter környékén fogyaszt az Audi, ami szinte remek érték, a 90 literes tankkal párosítva pedig elég komoly hatótávot biztosít.

A fentieknek megfelelően ez az autó korábbi, kisebb motoros társával ellentétben inkább önálló vezetésre és élvezkedésre való, mint sem sofőrös utazgatásra. Habár a kényelem és a hely továbbra is királyi, a V8 megadja azt a löketet és élményt, ami átcsábítja a sziesztázó és alapból csak a-ból b-be eljutni vágyó személyt a bal egybe. Jelenlegi tulajdonosa is ezért vette körülbelül 3 éve az autót. Elmondása szerint korábban csak kismotoros, átlagos autók voltak a családi flottában, ő azonban mindig is szeretett volna valami komoly, rendhagyó gépezetet. A család kényelmes furikázása ellenben továbbra is szempont maradt, így került célkeresztbe egy igazi nagyvad, vagyis az A8. Először szóba került egy kisebb, V6-os változat is, azonban mások voltak az igények, ugyanis élményautó kellett. A 3 literesben kevés volt a bugi, így került a látótérbe a V8-as, ami minden tekintetben teljesíti a kritériumot.

Jelenleg 322.500 kilométer van az autóban, ami leginkább nagyobb utazások, családi nyaralások alkalmával kerül bevetésre, jól karbantartott példány révén pedig sajnos nem tartogat a cikk semmilyen költséges meglepetést vagy sztorit, ugyanis az elmúlt pár évben semmi probléma nem adódott az Audival. Egy javítás érik jelenleg, mely valamelyik turbóhoz köthető – gázadásnál folyamatosan halk fütyülés/sistergés hallható. A menetteljesítményt a probléma egyelőre nem befolyásolja, a szerelő pedig azt mondta, járjanak még egy kicsit a kocsival, hogy erősödjön a jelenség, ugyanis elég költséges lenne úgy szétbontani az egyik feltöltőt, hogy aztán kiderüljön, a másik nincs rendben. Eddig gyakorlatilag csak a kötelező szervizeken járt az autó jelenlegi gazdájánál, ami szakértőnél, de nem márkaszervizben nagyjából 80.000 forintba került alkalmanként.

A külső még mindig tekintélyt parancsoló és elegáns, az első-hátsó lökhárítót és az ablakokat finom krómok szegélyezik, hűtőrács pedig facelift modell révén már a klasszikus single-frame. Két szolid kipufogócsövet találunk hátul, melyek lefelé irányozzák a motorból kitörő gázokat, ez nem egy nagyzolós konfiguráció. Szürkeségével könnyen beleolvad a forgalomba mindaddig, amíg egy kövér gázadással nem jelezzük a minket körülvevőknek, hogy jobb lesz nem bepróbálkozni. A pokoli mennydörgést visszafogja a rendszer, még a V8-as dízellel is kulturált az A8, van tartása. Nem ordít parasztul, de mégis végigfut a libabőr az ember karján a sokat sejtető morajlás hallatán.

A beltér pazar és hibátlan, az elektromos hátsó rolótól kezdve a műszerfalban elbújó képernyőn át minden remekül funkcionál. Négyzónás klíma, hátsó ülésfűtés, a futásteljesítményhez mérten kiugróan jó állapotú ülések, 6 fokozatú tiptronic automata, első-hátsó parkoló radar és tolatókamera, GPS, de kár sorolni. Az A8 szinte mindent megad, amit 10-15 évvel ezelőtt meg lehetett adni. A futóműre sem lehet panasz. A fényképsorozat a korábban tesztelt E-osztály fotóhelyszínén készült, ahol míg a a százötvenezerrel többet futott Mercedes elvérzett, az A8 tökéletesen állta a sarat. Illetve a macskakövet, rendkívül nyugodtan és minimális rázkódással sikerült átgurulni a kérdéses útszakaszon.

A legjobb hely egyértelműen a sofőrülés, ahol többféleképp is átszellemülhetünk egyéniségünktől és alkalomtól függően. A jól szituált top-manager formától kezdve a nyugodt, kimért üzletemberen át a különlegességre vágyó „hobbiautózóig” számos személyiség illik az autóhoz. Egy biztos, a V8-nak lelke van, ami izgalmas karaktert ad ennek az alapvetően nyugodt anyahajónak. Kényelmes, de rendkívül stabil futóművével mindig benne van egy kis csapatásban, a turbódízel pedig olyan fölényesen húz, hogy bármikor játszós autó lesz belőle. Csak zárójelben, ha a 0-100 adatokat nézzük, ennél már csak a V10-es FSI (ez a blokk került bizonyos váltotatásokkal a Lamborghini Gallardokba is) és a W12-es 6 literes megy durvábbat – utóbbi motor a Bentley Continental sorozatból lehet még ismerős.

Nem csak tekintélye, értéke is van az A8-asnak – bár 2 millió alá már bekacsintanak a kisebb motoros, leharcolt példányok, a gyártás végi full-extrás darabok 4-6 millió között mozognak. Meglepő, mennyire különbözik a 4.2-essel szerelt autó jelleme a 3 literesétől, és akkor még csak két motorral próbáltuk a típust. 2.8-tól 6 literig széles a paletta, így a zöldeken kívül gyakorlatilag mindenki találhat saját magához passzoló variánst.

A folyamatos gondoskodást az eddig tapasztaltak alapján meghálálja a típus, de senkit sem bíztatnék önfeledt luxusbálna-vadászatra. Pár millióért az év vételének tűnhet egy-egy példány, elvégre ezek 30 milliós autók voltak újkorukban, de nem szabad elfelejteni, hogy egy igazi luxusautó (az A8 márpedig az) sosem lesz olcsó hosszútávon.

Bacsa Zoltán

ecotrex

Javasolt cikkek

Ez is érdekelhet
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb